Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 359 M. V. még a kir. járásbíróság végzésének meghozatala után panaszát a gyalui járás főszolgabírójához adta be, melyben előadta, hogy 1910. szeptember i-től 1912. február hó i-ig mint házvezetőnő szolgált K. V. (Gavrilla) gyalui lakosnál. A megegyezés szerint munkaadója nem havibért, hanem összes vagyonának felét tartozott volna reáruházni; mivel azonban 1912. február hó i-én a szolgálathói elbocsátotta és neki csupán 45 korona értékű ingóságot volt hajlandó kiszolgáltatni, kérte, hogy panaszlott a 17 havi szolgálati időre eső 227 korona bért fizesse meg. A főszolgabíró 1913 február hó 4-én 312/1913. sz. a. hozott véghatározatával ((illetékessége leszállítása mellett panaszost panaszával el-, illetve a rendes bírói útra utasította)), mert a panasz tárgyából megállapította, hogy hatáskörén túlterjedő, a rendes birói útra tartozó magánjogi eset tényálladéka forog fenn. M. V. az iratoknak a hatásköri bírósághoz való felterjesztését kérte. II. Ebben az ügyben hatásköri összeütközés esete azért nem merült fel, mert az ügy, amelyre nézve a rendes bíróság és amelyre nézve a közigazgatási hatóság a saját hatáskörét megtagadta, nem azonos. Az ügy azonosságát a személyek, a tárgy és jog együttvéve adja. Ez utóbbi hiányzik ebben az esetben. A sommás kereset és a főszolgabírónál beadott panasz tartalmának egybevetéséből nyilvánvaló, hogy felperes, illetve panaszos követelését nem ugyanazon egy jogalapból származtatja, amennyiben az annak alapjául szolgáló szolgálati szerződést nem egyféleképen minősíti, mert amíg a kir. járásbíróság előtt követelését kifejezetten cselédbér címén támasztotta, addig a főszolgabíróhoz beadott panaszában azt adta elő, hogy K. G.-nál házvezetőként volt alkalmazva, és hogy megegyezésük szerint a munkaadó nem havibér fizetésére kötelezte magát, hanem hogy összes vagyonának felét tartozott volna a felperesre ruházni, következéskép az ekként előadott tényállás szem előtt tartásával a keresetbe vett igény alapjául szolgáló szerződés cselédszerződésnek nem minősíthető, mert az 1876: XIII. t.-c. 1. §-ának második bekezdése szerint cselédnek az tekintendő, aki magát szerződésileg bizonyos háztartási vagy gazdaság körüli személyes és foly-