Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

358 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 157. Az ügy azonosságát a személyek, a tárgy és a jog együttvéve adja. A jog azonossága hiányzik akkor, ha a felperes a két hatóságnál követelését nem ugyanazon egy jogalapból származtatja, amennyiben az annak alapjául szolgáló szolgálati szerződést nem egyféleképen minősíti, mert amíg a kir. járásbíróság előtt követelését kifejezetten cselédbér címén támasztja, addig a főszolgabírónál házvezetőnői alkalmazást és a vagyon felének átadásában vállalt ellenszolgáltatást vitat. Nincs eszerint hatásköri összeütközés, ha a járásbíróság cselédül történt felfogadás iránt létrejöttnek állított szolgálati szerződés alapján követelt bér iránt indított keresetre tagadta meg hatáskörét, ellenben a főszolgabíró az előtte folyamatba tett eljárásra nézve azért szállította le a saját hatáskörét, meit a panaszban előadott tényállás szerint a szolgálati szerződést cselédszerződésnek nem minősítette, és így a rendes bírói útra tartozó követelés megbirálására hatáskörrel nem bír. 1913. december 15. Hb. 141. sz. I. M. V. napszámos, gyalui lakós, a kolozsvárvidéki kir. járásbírósághoz beadott keresetében eló'adta, hogy K. V. (Gavrilla) gyalui lakós adósa neki munkabér fejében 227 koronával. Kérte ennek az összegnek a megfizetésére alperest kötelezni. A tárgyaláson felperes keresetét azzal egészítette ki, hogy alperes háztartásában és gazdaságában mindenes cselédként volt alkalmazva. A kolozsvárvidéki kir. járásbirósáq 1913. évi január hó 28-án, 1913Sp. I. 10/2. sz. a. hozott végzésével a pert hivatalból észlelt pergátló ok alapján megszüntette, mert felperes kereseti tényállításaiból megállapította, hogy ő alperes háztartásában és gazdaságában mindenes cselédként volt alkalmazva s mint ilyennek maradt adósa alperes a kereseti összeggel ; a házi cselédbér követelés elbírálására pedig a közigazgatási hatóság illetékes. A kolozsvári kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1913február hó 21-én 1913. E. 50/1. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta indokai alapján, mert a felfolyamodásban hivatkozott 1907 : XLV. t.-c. 63. §-a értelmében csak a 100 koronát meghaladó kár térítés iránti ügyek elbírálása tartozik a kir. bíróságok hatáskörébe, felperes azonban nem kártérítés, hanem hátralékos cselédbér iránt indította a keresetet.