Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 339 rendelkezések szerint a hitfelekezeti iskolák tanítóinak járandóságai közigazgatási úton biztosítandók. 150. A fél azon cselekménye elleni védelem, hogy a szomszéd telek mellett elvonuló út partját átvágva, a csapadék természetes lefolyását megváltoztatta, a vizet a szomszéd telkére bocsátotta és így őt békés birtokában megháborította, közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 1913 november 17. Hb. 127. sz. I. S. M. földműves, zsidvei lakos a hosszuaszói kir. járásbírósághoz beadott és a helyszíni szemle alapján kiegészített keresetében előadta, hogy T. M. zsidvei lakos az I. alatti vázlatrajzon B. betűvel megjelölt, a zsidvei határon a «Költ» dűlőben fekvő szőllője birtokában 1912. év tavaszán az által háborította meg, hogy a szőlője felett elhaladó, a rajzon F. betűvel megjelölt útról, a rajzon d. és f. betűkkel megjelölt pontok közt az úttest földjének egy részét elhordta és a rajzon a) és b) pontok közt az út partját levágta s ezáltal azt okozta, hogy a víz addigi lefolyását a d) betűvel megjelölt pontról az ő ingatlanára terelte. O ezt a vízbevezetést már három ízben dugta el a földből emelt gáttal, alperes azonban a gátat mindig eltávolította. Kérte, hogy a bíróság alperes háborítási tényét állapítsa meg és kötelezze, a rajzon a. és b. betűkkel megjelölt pontok közt az F. betűvel megjelölt út martját helyreállítani és a víz természetes lefolyását a rajzon d. betűvel jelölt pontra terelni. Minthogy továbbá a rajzon b. betűvel jelölt pontok mellett alperes nemcsak az út martját távolította el, hanem a B-vel megjelölt ingatlanát ezen marttól egy lábnyira bemélyítette, e területnek az előbbi állapotba való visszahelyezését is kérte. A kir. járásbíróság 1912. évi július hó 5-én 1912. Sp. 217 2. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogását elvetette, mert a birtokháborítási tényre alapított sommás uton leendő visszahelyezést az a körülmény, hogy alperes cselekménye egyszersmind az 1885 . XXIII. t.-c. 184. §. 2. pontba ütköző kihágást képez, ki nem zárja. A hivatkozott törvény csak a megtörtént tényt, mint kihágást bünteti, ellenben a sommás visszahelyezésnek célját a birtokállapotnak jövőre való biztosítása is képezi és a birtokháborítási tény fennforgását a bíróság az O. ptkv. 339. §-a alapján megelőző kihágási eljárás nélkül is megállapíthatja. A kir. járásbíróság azután 1912. évi november hó 26-án 1912. Sp. 217/5. sz. a. hozott ítéletével felperes keresetének helyt adott. 22*