Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 327 biró véghatározatát feloldotta és a panaszost kérelmével a rendes bírósághoz utasította, mert az eddigi tárgyalások alapján megállapítható, hogy a kérdéses út sem az 1890 : I. t.-c, sem pedig az 1894 : XII. t.-c. rendelkezése alá nem tartozik, hanem az egyesek szőllején keresztül vezető gyalogútról van szó, vagyis idegen magántulajdonra vonatkozó használat gyakorlatáról, ennélfogva ezen vitatott jog megháborításában álló sérelem, mint magánjogi sérelemnek az orvoslása a rendes birói útra tartozik. A magyar királyi földmioelésügyi miniszter 1912. évi április hó 23-án 1745—VI. 2. 1911. sz. a. hozott határozatával az alispán határozatát helybenhagyta, mert az eljárás folyamán az a körülmény, hogy a kérdéses gyalogút közhasználatú mezei közös dülőutat képezne, igazolást nem nyert és így annak kisajátítása iránt az 1894 : XII. t.-c. alapján nem lehet intézkedni. A tényleges használat alapján ennek ideiglenes fenntartása tekintetében sem lehet közigazgatási úton rendelkezni, mert nem is tekintve azt, hogy a határrész, melyben a kérdéses gyalogút vezet, tagosítva nincs és a panaszos és a tanúk állítása szerint is az út iránya időnké nt több szőrösen változott és a háborítlan huzamos használat sem volt bizonyítható, úgy, hogy az útnak eredeti irányát és magát az úttestet a magánjogi igények érintése nélkül most már meghatározni nem lehet. A magyar királyi közigazgatási bíróság 191%. évi január hó 2-án 9192/1912. K. sz. a hozott végzésével a földmívelésügyi m. kir miniszter által emelt hatásköri kifogásnak helyt adott és Sz. J. panaszát visszautasította, mert a közigazgatási biróság előtt való eljárásnak csak a törvényben megjelölt esetekben van helye. Kihágási ügyekben általában véve semmiféle törvényes jogszabály a közigazgatási biróság előtt érvényesíthető panasz jogorvoslatot nem biztosít s így a szóbanlevő vitás közös gyalogút kérdésében, amelyben a miniszter és az elsőfokú közigazgatási hatóságok, mint rendőri büntető bíráskodásra hivatott hatóságok ítélkeztek, a m. kir. közigazgatási bíróságnak hatásköre nincs. Sz. J. 1913. évi július hó 11-én a főszolgabírónál a batásköri bírósághoz címzett ((bejelentést és semmiségi panaszt)) adott be, melyben kérte a főszolgabírót, hogy az iratokat terjessze föl a hatásköri bírósághoz. A beadványban Sz. J. «az alispánnak a hatáskör kérdését tárgyazó határozatát mint az 1896 : V. t.-c. által {?) szabályozott eljárást tárgyazó 1890:1. t.-c. 47. §-a és az 1894: XII. t.-c. 37. §-a 102. §-ai értelmében közigazgatási eljárásra tartozót bejelentik. Egyúttal kéri, hogy az alispáni határozat az a része, melyben 6 korona jegyzőkönyvvezetői díj megfizetésére köteleztetett, semmisíttessék meg. II. Sz. J. 1913. Hb. 117/4. sz- a- beadott nyilatkozatában kérte, hogy