Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 325 közös dülőút, hanem magánút használatának jogossága felől a döntés a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1913 október 27. Hb. 117. sz. L Sz. J., mint a néhai Sz. J. osztatlan javai kezelője 1878. évi június hó 18-án a szinérváraljai királyi járásbíróság, mint kisebb polgári peres ügyekben illetékes bírósághoz beadott panaszában előadta, hogy K. L. szinérváraljai lakos, az általa és szomszédai által emberemlékezet óta békésen bírt és használt azt az egy ölnyi szélességű gyalogutat, mely felerészt az ő, másrészt a F. D. szinérváraljai úgynevezett bocsalji szőllőjük határai közt és mintegy 55 lépésnyi hosszúságban pedig csak a K. L. szőllőbirtokát keresztülmetszve saját bocsi ugyancsak szinérváraljai szöllőjéhez (illetve a Sz. örökösök általa kezelt szőllőbirtokához) vezet, 1878. év tavaszán elzárta, azt beültette, őt annak használatától nemcsak eltiltotta, de a használatnak ellentállva, cselédeit bántalmazva, erőszakkal kiszorította. Minthogy pedig ezen tettével őt tulajdona jogos és békés használatában megháborította, ez okból kérte a kir. járásbíróságot, hogy ót az általa addig békésen bírt gyalogúinak használatába helyezze vissza és alperest ennek a tűrésére kötelezze. A kir. járásbíróság 1878. évi június hó 27-én 65. sz. a. hozott ítéletével panaszost panaszával elutasította, mert az úthasználat felperes beismerése szerint nem volt kizárólagos, hanem másokkal közös használat, ami a birtokvédelemre jogcímet nem ad és mert alperes ingatlanán, mikor az megvette, az útszolgalom telekkönyvileg kitüntetve nem volt. A szatmárnémeti kir. törvényszék 1878. év július hó 13-án 8426. sz. a. hozott határozatával Sz. J. semmiségi panaszát elutasította. Sz. J. ezután 1901. évben Szinérváralja község elöljáróságához beadott panaszában előadta, hogy a szinérváraljai határ úrbéri birtokrendezése és tagosítása csakis a gazdasági külsőségekre szorítkozott, tehát a belsőségekre, azok gyümölcsöseire és a szőlló'k szilvásaira nézve a régi állapot érintetlen maradt, továbbá, hogy a szőllők és az azok aljaiban elterülő szilvásokon át, az egyes völgyekhez való közlekedés könnyebbítésére és a közutaknak a sáros időszakban használhatlan állapotára tekintettel a lakósság gyalogcsapásokat vert, melyek századok óta fennállottak és máig is látszanak: azonban a legutóbbi két év alatt az 1894 : XII. t.-c. 42. §-ába foglalt jogszabály téves értelmezésével egyesek elzárták a gyümölcsöseiken vezető gyalogcsapásokat. így nevezetesen a bocs-pereszlenesi dűlőben lévő 18 katasztrális hold kiterjedésű szőllő és gyümölcsösének, valamint az ugyanott fekvő szőllőnek a területéről a Szinér-völgyében fekvő beltelkéhez a K. L., L M., K. L. örökösei, Sz. S. és a m. kir. államkincstár szőllő- és gyümölcsösterületein átvezető gyalogcsapást K.