Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 285 nem zárja ki azt, hogy a bíróság a feljelentett bűncselekményt, amennyiben a Btk. 421. §-ában körülírt vagyonrongálás tényálladékát nem találná megállapíthatónak, esetleg mint erdei kihágást tegye határozata tárgyává. n. 1913. nov. 10. Hb. 29. sz. I. Az alsókubini m. kir. járási erdőgondnokságnak a vári járás főszolgabírójánál beadott 49 rendbeli feljelentése szerint 1. H. B. J., 2. H. T. fia, J., 3. M. N. J., és 4. P. J. pásztorok 1912. évi szeptember 4-én a chlebniczei volt úrbéres közbirtokosság «Dristova» nevű legeltetési tilalom alatt álló erdejében 49 névszerint megjelölt tulajdonosnak öszszesen 100 drb szarvasmarháját legeltették és kárt okoztak. Az erdőgondnokság az erdőtörvény 100. és 104. §-a és a vármegyei érték és árszabályzat alapján 48 feljelentésben egyenként a kárértéket 36 fillérben és a kártérítést 3 K 9 fillérben, egy feljelentésben pedig a kárértéket 72 fillérben és a kártérítést 6 K 18 fillérben számította fel. A főszolgabíró 1913. évi január hó 25-én 364/1912. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg és a feljelentéseket az alsókubini kir. járásbírósághoz tette át főképen azért, mert a pásztorok által okozott kár a 60 koronát túlhaladja ; cselekményök tehát az 1879: XXXI. tc. 73. §-a értelmében vétséget képez s mint ilyen, a kir. bíróság hatáskörébe tartozik és mert az állattulajdonosokat, kik a kárért az erdőtörvény 84. §-a szerint csak akkor felelősek, ha azt a kihágást elkövetők megtéríteni képtelenek, a pásztorok által elkövetett kihágásért büntetőjogilag felelősségre vonni nem lehet. Az alsókubini kir. járásbíróság 1913. évi február hó 3-án, 1913. B. 31/22. sz. a. hozott végzésével a bűnvádi eljárás megindítását a Bp. 527. §-ának 1. bekezdése alapján megtagadta és a feljelentéseket ugyanazon szakasz 2-ik bekezdése értelmében a főszolgabíróhoz visszaküldötte, ezt a rendelkezést következően indokolván. A feljelentett pásztorok által a volt úrbéres közbirtokosság erdejében való legeltetéssel okozott kár a 60 koronát meghaladja ugyan; az a körülmény azonban nem szolgálhat alapul a kir. járásbíróság hatáskörének megállapítására azért, mert a feljelentésekben nem foglaltatik olyan tény, de az eljárás folyamán sem merült fel olyan adat, melyből a Btk. 42a §-ában körülírt vagyonrongálás fennforgására következtetés volna vonható, mert továbbá a panaszos nem is az említett vétség, hanem erdei kihágás