Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

886 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. miatt emelt vádat; végül mert a bűnvádi eljárás megindítását célzó panasz nem a volt úrbéres közbirtokosság mint sértett fél, hanem a m. kir. erdőgondnokság részéről tétetvén, ez a tény a jogtalan legeltetéssel elkövetett erdei kihágás üldözhetéséhez az 1879. évi XXXI. tc. 82. §-a szerint megkívánt panaszt az idézett törvény 136. §-a értelmében pótolja ugyan, de nem pótolja a Btk. 421. §-ában meghatározott vagyonrongálás üldözésének feltételét képező magáninditványt, miből kifolyóan a kir. járásbíróság a magánindítvány hiányára és a Btk. 110. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel, a bűnvádi eljárást abban az esetben sem indíthatja meg, ha a jelzett vétség tényálladéka fennforogna. A főszolgabíró az iratokat a hatásköri bírósághoz felterjesztette; ez azonban a jogerő hiánya miatt azokat visszaküldötte. Ekkor az alsókubini m. kir. erdőgondnokság a főszolgabíró végzése ellen felfolyamodást adván be, Árvavármegye alispánja, mint EL f. rendőri büntető bíróság 1913. évi június hó 6-án 110/1913. alisp. sz.a. hozott végzésével a főszolgabíró végzését helybenhagyta, mert a feljelentett cselekmény, nem mint az állattulajdonosok száma szerint külön-külön elkövetett több büntetendő cselekmény tényálladéka, hanem mint a tilosban legeltető pásztorok egységes tette az 1879: XXXI. tc. 73. §-ára való tekintettel abból a szempontból bírálandó el, megállapítja-e a Btk, 421. §-ába ütköző vétség tényálladékát; ha pedig a bíróság a feljelentett cselekményt bármely okból, mint a Btk. 421. §-ába ütköző vétséget el nem bírálhatná, azt a Bp. 22. §-a értelmében szélesebb hatáskörénél fogva mint erdei kihágást teheti határozat tárgyává. II. A feljelentett pásztorok terhére rótt az a tett, hogy 1912. évi szeptember hó 4-én 100 drb szarvasmarhát a tilosban legeltettek és ezzel kárt okoztak, mint az 1879. évi XXXI. tc. 100. §-ában meghatározott büntetéssel sújtott erdei kártétel, minthogy a cselekmény ugyanazon alkalommal és ugyanazon sértett kárára követtetett el, tekintet nélkül arra, hogy a legelt szarvasmarhák több egyén tulajdonai voltak, valamint tekintet nélkül az állattulajdonosok kártérítési kötelezettségére, egy egységes bűncselekményt képez. A másnak erdejében elkövetett károsítások az idézett t.-cikk 69. §-ának b) pontjában erdei kihágásoknak minősíttetnek arra az esetre, ha az okozott kár összege 60 koronát nem halad túl; ellenben, ha az okozott kár összege 60 koronát felülhalad, a cselekmény az 1879. évi XXXI. tc. 73. §-a