Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)
2o8 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. ez esetben 13 rendbeli kihágás nem egy, hanem különböző időben illetve napokon lett elkövetve, tekintve, hogy az ezen különböző napokon át elkövetett kihágások által okozott kár egy összegbe egybe nem foglalható, azok egy egységes cselekménynek, bár egy feljelentésben panaszoltattak is és bár egy tettes által elkövetve is lettek, nem tekinthetők, hanem mindenik eset annál is inkább külön-külön erdei kihágásnak minősítendő, mert maga a feljelentő felfolyamodásában előadja, hogy az esetek közül egyik esetben sem haladta felül az okozott kár a 60 korona értéket. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1913. J 1420/2. sz. a. kelt nyilatkozatában azt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. Dr. A. P. A. földbirtokos B. I. szulyóváraljai lakós ellen egy feljelentésben 13 különböző időben illetve külön alkalommal elkövetett és az 1879: XXXI. t.-c. 100. §-ba ütköző erdei legeltetés kihágása miatt panaszt emelt és az okozott kárt egy összegbe foglalva 136 koronában számította fel. Az 1879: XXXI. t.-c. 69. §-a az erdei kihágásokról rendelkezvén, második bekezdésében kimondja, hogy a cselekmény kihágási minősége nem változik az által, hogy az érték vagy a kár összege a tettes elitéltetése előtt általa elkövetett több erdei kihágásból származik, miből okszerűen következik, hogy abban az esetben, ha több erdei kihágás kerül is egyszerre elbírálás alá, az ellopott dolgok értéke vagy az okozott kár egy összegbe egybe nem foglalható, hanem mindenik eset külön-külön erdei kihágásnak minősítendő. Ellenben ugyanazon törvény 73. §-ának rendelkezése a 60 korona értéket meghaladó erdei károsításokra és lopásokra tehát az erdei károsítások és lopások által elkövetett vétségekre illetve bűntettekre vonatkozik és amidőn ugyané törvényszakasz második bekezdése több külön erdei lopásnak érték szerint való minősítésénél a büntetőtörvényeknek rendelkezéseit nyilvánítja alkalmazandónak, feltételezi, hogy a több erdei lopás közül legalább egy olyan legyen, melynek tárgya 60 korona értéket meghalad. Ezekhez képest, tekintve azt, hogy a tárgyiratok egyáltalán nem nyújtanak oly adatot, amelynek tekintetbe vételével a különböző időkben elkövetett cselekmények a «foly-