Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. IŐ9 ennélfogva eltulajdonítása nem képez az erdei törvény 90. §-a alá eső erdei lopást, hanem tekintettel arra, hogy a 60 korona értékhatárt el nem éri, a Btk. 333. §-ba ütköző vétség ismérveit tünteti fel. Ámbár a tanú kihallgatása azt a körülményt is tisztázta, hogy terheltek oly fát vittek el az erdőből, amely őket az erdőben végzett munkájuk mellékjárandósága címén megillette, csupán az elvitel idejére nézve nem jöttek még egyetértésre a magánvádlóval, felmenthetők még sem voltak, mert a vád tárgyának elbírálására a hatáskör megállapítható nem volt. II. A hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett eldönteni, mert a tárgyiratokból az a tényállás látszik megállapíthatónak, hogy az elvitt fa a kivágás által már teljesen feldolgozott fa volt, ebben az esetben pedig a vádlottak terhére rótt cselekmény nem erdei kihágásnak, hanem a büntetőtörvénykönyv értelmében vétségnek minősül, ennek érdemi elbírálása pedig a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 74. Habár az egyes kihágási esetekben felmerült kárösszegek összeszámításának az 1879: XXXI. tc. 73. §-ában foglalt rendelkezés kivételével rendszerint nincs helye, mégis vagyonrongálás jelenségei forognak fenn akkor, ha az 1879: XXXI. tc. ioz. §-a szerinti értékek az erdei kihágások megállapításához kiszabott értékhatárát minden egyes esetben meghaladja, mihezképest az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1913 június 23., Hb. 17. sz. I. J. S. Gy., mint a S.-féle közbirtokosság elnöke és T. Gy., mint pénztárosa Ipolymagyari község elöljáróságánál panaszt emeltek B. Cs. J. ellen, mert 157 drb juhát és 14 drb kecskéjét Ty. A. és H. J. gabaj juhászai őrizetére bizva 1911 szeptember hó 28., 29., 30., október hó 3., 4., 5., 10., 12., 13., 14., 15-, 16., 17. napjain, 158 drb juhát és 14 drb kecskéjét pedig október hó 18. napján a közös használatra szabályrendeletileg biztosított erdőlegelőn termett és 400 korona becsárban megtartott makktermésen önhatalmúlag s külön csordában legeltette, miáltal egyrészt az 1894 : XII. t.-c. 20. §-a és az 1879: XXXI. tc. 100, illetve 101. §-ába ütköző kihágást követték el. Kérték a nevezettek megbüntetését és pedig a naponként elkövetett kihágásokért külön-külön és egyenként úgy a mezőrendőri, mint az erdőtörvény vonatkozó szakaszai szerint megállap íott módon és pedig