Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

134 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. a kir. közigazgatási bírósághoz intézett panaszt adtak be, melyben kérték, hogy magasabb lakpénzilletményeik az 1908. év IV. negyedétől, illetőleg a mennyiben később alkalmaztattak volna, ettől az időponttól kezdve utalványoztassanak. A /rí. kir. igazságügyminiszler 1911 júl. 26-án 7339. sz. a. kelt átiratával a panaszokat a kir. közigazgatási bírósághoz áttette és megjegyezte, hogy a panaszolt utalványrendelet az 1911. évi 2926. M. E. számú minisztériumi rendelet intézkedéseinek minden tekintetben megfelel. A kir. közigazgatási bíróság mielőtt a panaszok érdemében döntött volna, arra való tekintettel, hogy ez esetben a már felhívott és az 1896. évi XXVI. tc. 134. §-a értelmében törényességi szempontból is birálat alá eső minisztériumi rendelet alkalmazása van kérdésben, de a bíróság határozata a más minisztériumok ügykörében és a vármegyei alkalmazottakra is elvi jelentőséggel fog birni, 1912. évi január hó 16-án tartott üléséből 7189/1911. sz. a. kelt végzésével az 1896. évi XXVI. tc. 107. §-a alapján a miniszterelnöknek az eljárásba való bevonását találta indokoltnak és megkereste a m. kir. miniszterelnököt, hogy a panaszokra nézve lehetőleg mielőbb nyilatkozzék. A miniszterelnök erre a megkeresésre 1912. évi november hó 7-én 6398. sz. alatt kelt átiratával válaszolt és a bíróság eljárása ellen az 1896. évi XXVI. tc. 101. és 107. §. alapján hatásköri kifogást emelt; majd a közigazgatási bíróságnak 1912. évi november hó 26-án tartott üléséből 9038. sz. a. közölt észrevételek után a miniszterelnök 1913 február hó 8-án 868. sz. a. kelt átirata szerint hatásköri kifogását fenntartotta. A miniszterelnök hatásköri kifogását arra alapította, hogy a szóban levő esetben a m. kir. minisztériumnak, illetőleg az igazságügyminiszternek egy tisztán méltányossági alapon nyugvó intézkedéséről van szó. A kir. közigazgatási bíróság 1913. évi február hó 25-én 1410/1913. K. sz. a. hozott végzésével hatáskörét megállapította és erről a további eljárás felfüggesztésével a miniszterelnököt és az igazságügyminisztert értesítette. A megokolás szerint a közigazgatási bíróság hatáskörét ebben az ügyben meg kellett állapítani, mivel ezen hatáskör az 1896. évi XXVI. tc. 83. §. 1. pontja alapján nyilvánvaló. Ezen törvényhely szerint ugyanis a közigazgatási bíróság előtt való eljárásnak van helye a minisztereknek azon intézkedései (határozatai) ellen, melyekkel az állami alkalmazottaknak az 1893. évi IV. tc. szerint járó illetményekre való igényéből eredő kérdések, valamint ezen igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelések felett az idézett törvény 16. §-a alapján döntenek. Az 1893. évi IV. tc. 2. és 4. §-ai szerint pedig az alkalmazottaknak az állomáshelyeikkel járó lakpénzre van igényök. Abban a kérdésben, hogy az egyes állomáshelyek a különböző lak-