Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

124 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A rimaszombati klr. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1912. évi november hó 28-án 1912. D. 295/2. sz. a. hozott végzésével hivatalból figyelembe veendő pergátló akadály alapján az elsőbiróság ítéletét feloldotta és a pert megszüntette, mert felperes néhai P. P. örökösei gyanánt perbevont alperesekkel szemben tanukkal kivánta bizonyítani, hogy az örökhagyónál cselédként szolgált és hogy az iratoknál levő egyezség a cselédbérre nem vonatkozik. A cselédbér iránti követelés azonban, mint az 1876 : XIII. tc. 115. és 116. §-aiból kitűnik, a polgári perútra nem tartozik és az örökösök jogi szempontból az örökhagyóval egy személynek tekintetvén, az, hogy a kereset az örökösök ellen irányul, különbséget nem tehet. B. J.-né ezután a keresettel azonos tartalmú panaszát Rozsnyó rendezett tanácsú város rendőrkapitányi hivatalánál adta be. A rendőrkapitány 1913. évi február hó 10-én 154/1913. sz. a. hozott véghatározatával hatáskörét nem állapította meg és panaszost a polgári birói perre utasította, mert B. J.-né az 1876 : XIII. tc. 1. §. ellenére magát sem szerződésileg nem kötelezte, sem szolgálataiért bért nem kötött ki, hanem csak egyoldalulag ígéretet kapott, minek alapján jutalmazást várt. tehát közte és néhai P. P. között jogok és kötelezettségek nem támadtak, ami cseléd viszonyt nem létesít, az általa teljesített munka ellenértékeként követelt szolgálati bér cselédbérnek nem minősíthető. Felperes keresetében szolgálata fejében utólag kötelezett jntalmat kíván érvényesíteni, követelése az általános magánjogi elvek alapján ítélendő meg és birói hatáskörbe tartozik. II. A cselédszerződésnek nem törvényes kelléke ugyan az, hogy a bér összegét a felek előre megállapítsák, de törvényes kelléke az, hogy a felek megállapodjanak abban, hogy a cselédszolgálatra felfogadott egyént általában, bár összegszerüleg meg nem határozott, az 1876 : XIII. tc. 36. §-a alapján kiszámítható bér, azaz a szolgálati időhöz mért ellenérték illeti meg. Az 1876 : XIII. tc. 1. §-a ez érvényességi kellék fennforgását kétségtelenül szükségessé teszi. A felperes azonban a keresetében kijelentette, hogy a felfogadáskor a szolgálat ellenértékéről, a Hűtésről szó nem volt és a szolgálatért igért, de a végrendeletben meg nem kapott jutalom (hagyomány) helyett általa megfelelőnek vélt havibér arányában számította ki a keresetbe vett követelésének összegét. Az, hogy az alperesek jogelődje, néhai P. P. állítólag