Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A szóbanforgó kegyurasági jogot és a vele járó kötelezettséget a canonica visitatio idejében soha senki kétségbe nem vonta. De kétségbe nem vonták ezt a jogot a canonica visitatio utáni időkben sem, mert a szeredi uradalom végrendeleti, valamint későbben törvényes jogi tulajdonosai is, amint egyfelől esetről-esetre egész a legújabb időkig mindig háborítlanul gyakorolták a sopornyai plébánosok — kik egyúttal vágpatta lelkészek is — kijelölésére vonatkozó kegyurasági jogot, azonképen másfelől ezen kiváltság gyakorlásának ellenértékéül a kegyurasági terhek és kötelezettségek teljesítésének gyakorlására is kötelezve voltak. Legújabban azonban a szeredi uradalom új törvényes tulajdonosának uradalmi felügyelősége a vágpattai leányegyház templomára vonatkozó kegyúri kötelezettségeket megtagadta oly indokolással, mely a kegyúri jog fogalmának és gyakorlásának valamint a hivatkozott canonica visitatiónak a szóbanforgó kegyúri jogra vonatkozó helyeinek téves ismeretén alapszik. Az O. szeredi uradalom felügyelősége ugyanis arról értesítette a sopornyai plébániai hivatalt, hogy «a canonica visitatio változást szenvedett, mert Köpösd, mely szintén filiálisa volt Sopornyának, külön plébániává alakult, a pattai birtokot pedig az uradalom nem vette meg gróf E. K.-tól, mert az gróf E. M.-é volt, ki azt körülbelül 15 év előtt adta csak el a mostani B. nevű birtokosnak. Miután pedig a szeredi uradalom a pattai templom fenntartásához soha hozzá nem járult, azért kegyurasága alá tartozónak nem is tartja s így a kérésének eleget nem is tehet.» Minthogy azonban a felsorolt kifogások ellenében a canonica visitatio tartalmából világosan megállapítható, hogy a sopornyai és vágpattai templomokra vonatkozó kegyúri jog a szeredi uradalom birtokosait, illeti; minthogy a kegyúri jog szerzésének idejétől egész a mai napig a sopornyai plébánosok — kik egyúttal vágpattai lelkészek is — kijelölési jogát kizárólag a szeredi uradalom gyakorolta; minthogy a kegyúri jog oszthatlan jellegű, minek következtében a vágpattai kegyuraság a szeredi uradalomból birtokfelosztás esetén sem volt kikapcsolható és kizárólag a pattai birtok tulajdonosára ruházható a canonica visitatio-nál újabb keletű kétoldalú jogi egyezmény nélkül, amilyent a szeredi uradalom felmutatni nem tud; minthogy Köpösd, mint filiális a canonica visitatio szerint a szeredi uradalom kegyuraságához soha nem tartozott; és végül minthogy a kegyúri terhek teljesítése körül több éven át tanúsított mulasztás miniszteri rendeleteink (60,384/1839. B. M.) értelmében az egyházlátogatási okmányban biztosított kegyúri kötelezettségek jogérvényét meg nem szünteti, mindezen okok alapján kérte a főszolgabírót, hogy a vágpattai templomra vonatkozólag a kegyúri kötelezettséget O. H., mint a néhai gróf E. F.-féle szeredi kegyúri birtok tulajdonosának és B- L. örököseinek,