Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 117 szemben emberi méltóságuk lealacsonyítására avagy személyi értékük kisebbítésére alkalmasak-e és így vájjon azok a nevezettekre nézve meggyalázók-e, a tárgyalás megtartása után az össjes kiderített adatok mérlegelése mellett a becsületsértés érdemében határozó kir. járásbíróság van hivatva, amely az esetben is, ha a megtartott tárgyalás folytán a becsületsértés vétségének tényálladékát megállapíthatónak nem találná, szélesebb hatáskörénél fogva a különben kisebb hatáskörű közigazgatási hatósághoz tartozó hatóság elleni kihágás tárgyában is határozni jogosítva és kötelezve van, mindezekhez képest a hatásköri kérdést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett eldönteni. 59. Annak a kérdésnek, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az uradalomhoz kapcsolt és keletkezésében és fennállásában nem vitás dologi kegyuraság az uradalomra vonatkozóan beállott magánjogi utódlás következtében a jogutódokat illeti és hogy ebből folyóan a filiális templomra vonatkozó kegyúri terhek viselésére a jogutódok kötelesek-e, mint tisztán magánjogi természetű kérdésnek hatósági eldöntése a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Ügyvédi járandóságot a hatásköri biróság nem állapít meg. 1913 május 18. Hb. 42. sz. I. G. L sopornyai plébános a vágsellyei járás főszolgabírójához beadott kérvényében előadta, hogy az egyházlátogatási okirat (canonica visitatio) hitelesített kivonata szerint a sopornyai és vágpattai templomoknál a kegyurasági jog kiváltságát és az ezzel korrelativ kegyúri kötelezettséget eredetileg gróf E. F., a szeredi uradalom egykori tulajdonosa szerezte meg és gyakorolta is. A hivatkozott okiratban világosan említés tétetik arról, hogy a nevezett gróf a sopornyai templom építését és a vágpattai templom javadalmazását gazdagon eszközölte és ennek ellenértékéül a sopornyai plébánosra vonatkozó kijelölési jogot gyakorolta, mely cselekménye a kegyurasági jog megszerzésének és gyakorlásának kétségbe vonhatlan tényálladékát képezi. Gróf E. F. ezen kétségtelen kegyurasági joga mint dologbeli örökös jog (ius patronatus reale hsereditorium) kezdetben E. F. végrendeleti, majd később törvényes örököseire szállott; utóbbiakra adásvevési szerződéses jogügyletek útján, még pedig legújabban D. H. hercegnőről 0. H. szeredj és néhai B. h. ezidő'szierinti örököseinek vágpattai uradalmaira.