Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)

6 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. feloldotta és a pert e tekintetben megszüntette. A megokolás szerint felperesnek a kereseti állítása szerint az alperes az ő elszámoló korcsmárosa volt. Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes, mint korcsmatartásra jogosított és az alperes között fennálló viszonyból kifolyólag a fennállott kölcsönös kötelezettség teljesítése oly kérdés, amely az 1884: XVÍI. tc. 176. §. értelmében az idézett törvény 141. §-a rendelkezéséhez képest alakított iparhatóság által döntendő el, mely rendelkezés a jelen esetben annál is inkább helyt fog, mert hiszen a felperes nevére és részére szóló korcsmatartási jog sem ingyenesen, sem pedig bérfizetés mellett másra át nem ruházható, így tehát a korcsmáltatási jog a bérlet tárgyát semmi esetben sem képezhette. Ezek szerint a keresetbe vett ennek a jognak az érvényesítése elsősorban nem a biróság, hanem a felperes részéről mellőzött iparhatóság elé tartozik s tekintve, hogy az, miszerint a keresetbe vett jog érvényesítése egyátalán nem tartozik a polgári perútra, vagy hogy a törvény szerint a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie, a SE. 27. §-a szerint oly pergátló körülményt képez, amelyet a biróság az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe venni tartozik, ennélfogva a kártérítésre vonatkozólag az eljárás megszüntetendő volt. V. N. ezután panaszát az újmoldvai járás főszolgabirája, mint elsőfokú iparhatósághoz adta be. Hivatkozott a karánsebesi kir. törvényszék ítéletére. Kérte P. V.-nek 5440 kor. tőke, mint az 1910. évi február i-től 1915 június hó 9-ig terjedő szerződéses időre járó kikötött kártérítési összeg megfizetésére kötelezését. A Jőszolgabiró 1911. évi március hó 14-én 1364 1911. kig. sz. a. hozott határozatával az ügy érdemében való tárgyalást hatáskör hiányában megtagadta, mert panaszos V. N. a panaszlott P. V. vendéglőssel elszámoló korcsmárosi viszonyban van, mint ilyen nem tekinthető az 1884: XVII. tc. 176. §. keretébe tartozó segédnek vagy munkásnak, a köztük fennálló viszony pedig munkaviszonynak; így a tisztán szerződési alapon álló viszonyuk ideje alatt keletkezett követelések elbírálása az iparhatóság körébe tartozónak nem tekinthető. V. N. ezután a hatásköri bíróságnál bejelentette, hogy ügyében hatásköri összeütközés merült fel; kérte az iratok beszerzését és a rendes biróság hatáskörének megállapítását, mert az elszámoló korcsmáros, aki a vendéglő tulajdonos korcsmai és szálloda helyiségeit bérbeveszi és azokat teljesen saját számlájára és felelősségére vezeti, önállólag és csak annyiban van a tulajdonos személyével jogi összefüggésben, hogy köteles annak saját italait át- és megvenni és neki bért fizetni, a tulajdonossal nem alkalmazott;, hanem jogi műszóval kifejezve, vállalkozói, esetleg az italok árára vonatkozólag elszámolási viszonyban áll. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1911. J. 2292. sz. a. kelt nyilatko-