Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 5 224. összeírási számú házat és kertet alperestől, aki a házában levő vendéglőjét is átadta neki, mint elszámoló korcsmárosnak. Ezen bérszerződés létrejötte után pedig oly szóbeli megállapodást kötöttek, hogy alperes hat év alatt fel nem mondhat, de ha ezt mégis megteszi, köteles nemcsak összes elvont hasznait, hanem az összes hitelezett üzleti követeléseit is tekintet nélkül azok behajthatóságára megtéríteni. 1910 január hó 31-én azonban alperes és fia veszélyes fenyegetésekkel reá bírták, hogy felmondásukat elfogadja s az ablakokat és ajtókat leszedték. Ez alapon a bérleti szerződés megszűntnek leendő kimondását és alperesnek adott előleg címén 440 koronát, üzleti követelésekben 1200 koronát és elvont haszon címén havonként 100 koronát számítva, a szerződés hátralévő tartamára, vagyis öt év és négy hónapra 6800 koronát számítva összesen 8440 korona kártérítés és a perköltségek megfizetésére kérte alperest kötelezni. Alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta, hogy a házra vagy egyéb helyiségekre bérleti szerződés jött volna létre, azt adva elő, hogy felperest csak mint kimérő korcsmárost 10% haszonra vette oda, lakást is adott neki, melyért bért nem fizetett. A felmondás megtörténtét és a kártérítésben való megállapodást is tagadta, ellenkezőleg felperes az ő terhére adósságot csinált és el nem számolt, hivatkozott az italmérési engedélyre is, melyben felperes csak mint üzletvezető szerepel. Felperes becsatolta az írásbeli szerződést, melynek t. pontja szerint felek bérleti szerződést kötöttek a házra, kertre nézve évi 160 kor. s illetve esetleg szükséges 6-ik szobával még 20 kor. évi bér mellett. A 3. pont szerint: «V. M., P. V.-től átveszi a korcsma-üzletet és a korcsmáitatás jogát is, amelyért külön bért nem fizet, köteles azonban a korcsmát megfelelő itallal ellátni és azt saját pénzéből beszerezni» ... A 4. pontban P. V. kijelenti azt, hogy a szerződés a hat évi joghatályát esetleges elhalálozása következtében sem(veszti el és törvényes örököseit is kötelezi A kir. járásbíróság 1910. évi április hó 26-án 1910. Sp. II. 82 4. sz. a. kelt ítéletével a házra, kertre s illetve a korcsmaüzletre vonatkozóan létrejött szerződést megszűntnek mondotta ki és kötelezte alperest, hogy 1910 február hó i-től 1910 december hó 31-ig terjedő időre havonként 100 kor. elveszett haszon fejében 1000 kor. kárt és perköltséget fizessen. Felperest a kereset többi részével elutasította. A karánsebesi kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1910. évi szeptember hó 20-án 1910. D. 100/3. sz. a. hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletének felebbezett azt a részét, amely szerint a peres felek között létrejött bérleti szerződést a ház és kertre vonatkozólag megszüntette, helybenhagyta. Ugyanannak az ítéletnek a korcsmaüzletre 9 illetve a korcsmaüzletből eredő kártérítésre vonatkozó részét azonban