Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

232 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. lyett maga határozzon; a törvény 2. §-ánál példaszerűen idézett 1886 : XXI. tc. 10. §-a tehát nem meríti ki azokat az eseteket, amelyekben az 1907 : LX. tc. birói jogvédelmet állapít meg. A jelen esetben pedig a panasz tárgya a miniszternek az a határozata, amellyel a törvényhatóság határozatát feloldotta és a törvényhatóságot új eljárásra utasította, amely intézkedés a törvényhatóság részére az 1907 : LX. tc. által biztosított jogvédelem szempontjából a megsemmisítéssel egyenlő jogi tekintet alá esik. A közgyűlés panaszában azt vitatja, hogy a miniszternek törvény szerint nem volt jogában, hogy a törvényhatóság határozatát feloldja és új eljárást rendeljen el. Miután pedig abban az esetben, ha a miniszter valamely hatósági jogot a törvényhatósággal szemben törvényellenesen gyakorol, ez az eljárás a törvényhatóságra nézve már magában sérelmesnek minősül, tekintet nélkül arra, hogy az ügy tárgyát illetőleg a miniszter határozata a törvényhatóságnak, mint olyannak a sajátlagos érdekét érinti-e: a bíróságnak hatáskörét az 1907 : LX. tc. 1. és 2. §-ai alapján a jelen ügyben meg kellett állapítani. A m. kir. belügyminiszter hatásköri kifogását fenntartotta és az ügyet a hatásköri bírósághoz áttette. II. Az 1907. évi LX. tc. indokolása szerint ez a törvény «egy általánosabb)) rendelkezésében módot nyújt a törvényhatóságoknak arra, hogy a miniszternek a törvényhatóságra sérelmes mindennemű rendelete ellen birói orvoslást kereshessenek azon az alapon, hogy a miniszternek eljárása a törvényhatóság hatáskörét sérti, vele szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, vagy törvényt, vagy más törvényes szabályt sért». Ez az elv jut kifejezésre a törvénycikk 1. §-ában. Erre a szakaszra vonatkozólag külön is megmondja az indokolás, hogy a törvény ellentétben az 1896. évi XXVI. törvénycikkel nem helyezkedett a taxatio álláspontjára; mert «a taxatio összeegyeztethető az általánosabb elvi meghatározásokkal)), mert továbbá <?a taxatio mindig tökéletlent és a ((változatosságban kifogyhatatlan élethez nem tud simulni)). Igaz, hogy a törvény 2. és 3. §-a azután részletesen sorol még fel egyes eseteket, amelyekben a garanciális panasznak helye van; az indokolás azonban ezekre vonatko-