Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

226 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Közlöny XVII. évfolyam 10. sz.) értelmében a közigazgatási eljárásra tartozik. A foktői közbirtokosság képviseletében K. K. elnök ezután a kalocsai járás főszolgabirájánál újrafelvételi kérelmet terjesztett elő és ebben előadta, hogy bizonyítani tudja, hogy a kérdéses út «mezei közös düló'út» minőségével sohasem bírt. A. I. ugyanis 1900. évben közös legelő járandóságát eladta és a közbirtokosság kebeléből kilépett; az eddig mint közbirtokossági tag jogán használt itt további használatához többé joga nem lévén, kérelmére a közbirtokosság megengedte, hogy évi négy korona díj lefizetése mellett az utat tovább is használhassa. Az út használatáért járó évi négy korona bért négy esztendeig fizette is, később azonban a fizetést elmulasztotta, ezért a közbirtokosság a kir. járásbírósághoz fordult a célból, hogy az út használatától tiltsa el; a kir. bíróság azonban ezzel a kérelmével elutasította. Kérte, hogy a 2473/1902. kig. számú határozat — mely a közbirtokosságot tulajdonjogában is sérti — mert minden kárpótlás nélkül közdüló'útnak minősített egy magántulajdont képző ingatlanrészt, hatályon kívül helyeztessék. A helyszíni szemle alkalmával megállapíttatott, hogy a kérdéses út a térképen feltüntetve nincs; azonban hosszú időn át használatban volt; az elöljárók pedig kijelentették, hogy a mezei közös dűlőút a legelőn keresztül nem vezetett, de a legelő körül elterülő ingatlanok tulajdonosai használták. Panaszos -a közbirtokossági gyűlések jegyzőkönyveivel kívánta bizonyítani, hogy az utat egyesek csak a birtokosság engedélyével használták. A főszolgabíró ez alapon 1909 július 21-én 1913/1909. kig sz. a. hozott határozatával az újrafelvételi kérelmet elutasította, mert az út megnyitása a 2473/1902. számú határozattal már kimondatott és a tanú kihallgatásokból is megállapíttatott, hogy ezen út mintegy '40 éven át háborítlanul használtatott, miért is a 45,380/1892. számú keresk. miniszteri rendelet 5. §. értelmében — ittrendészeti szempontból — a tényleges állapotnak további ideiglenes fenntartása kimondatik; s mivel ezen tulajdont korlátozó útszolgalom a magánjog szerint bírálandó el, a végleges határozathozatalra a kir. bíróság lesz illetékes. A helyszíni szemle alkalmával felemlített közbirtokossági gyűlési jegyzőkönyvek figyelembe vehető adatokat nem tartalmazhatván, mellőzendők voltak. A közbirtokosság felebbezett és ez alkalommal tíj tény gyanánt felhozta, hogy A. I. Foktő község elöljáróságához fordult azzal a kérelemmel, hogy az évi négy koronát a község fizesse helyette, mert a törvény szerint a birtokához vezető útról a községnek kötelessége gondoskodni. A község a kérelmet teljesítette is, mert a Foktőn 1902 június 17-én kelt, a foktői II. kivételes gazdaközönségnek címzett értesítésben a járási főszolgabírónak rendelete folytán A. I. részére a közös legelőből