Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

208 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. értelmében kell elbírálni; az iratokhoz csatolt szerződő levél azonban nem a most hivatkozott törvény i., 8., 13., illetve 17. §-ban előírt szabályok betartásával jött létre, a panasz tehát a törvény 8. §. 2. bekezdése szerint a törvény rendes útján, polgári bíróság előtt érvényesíthető. P. J. felebbezésében előadta, hogy háza népe nem szerződött, a feles művelést csak azért vállalta el, hogy háza népe gazdasági erejét is fel tudja használni; a főszolgabíró különben már elismerte az ő cselédi minőségét, mert panaszlott felhívására a lakásból kilakoltatta. V. B. felebbezésében szintén azt állította, hogy csak panaszossal szerződött, a szerződésben az veendő főszempontul, hogy panaszost, mint vincellért alkalmazta. A feles mívelés csak mellékfoglalkozása volt. Pest vármegye alispánja 1911 május hó 30-án 10,075/1911. kig. sz. a. hozott határozatával a főszolgabíró véghatározatát helybenhagyta, mert panaszos panaszában nem cselédbért, hanem a szakmányba vállalt vincellér teendők munkabérhátralékát és a feles művelésre vállalt földek termésének arányos részét igényli. A hatásköri bíróság az iratokat az alispáni határozat végett visszaküldötte. V. B. felülvizsgálati kérelemmel élt és a m. kir. földmívelésügyi miniszter 1911 szeptember hó 11-én 80,325/VI. 1. sz. a. hozott határozatával azt figyelembe nem vette, mert az 1901: XX. tc. 3. §-ban felsorolt esetek egyike sem forog fenn. II. A m. kir. igazságügyi miniszter 1911. J. 1910. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. P. J. az iratok között levő szerződés szerint egyfelől részért vállalt el gazdasági munkát, másfelől mint szakmányos vállalkozott a vincelléri teendőkre. Ebből kifolyólag az 1907. évi XLV. tc. i. §-ának első és hamadik bekezdése értelmében gazdasági cselédnek nem tekinthető, amennyiben gazdasági cseléd az, aki szerződéssel arra kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatot legalább is egy hónapon át bérért teljesít. Ezért a hatásköri kérdést nem lehet a most idézett 1907. évi XLV. tc. alapján eldönteni, hanem arra való tekintettel, hogy P. J. nem cseléd minőségben szerződött gazdasági munka teljesítésére, a vitás hatásköri kérdés á munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898. évi II. tc. alapján bírálandó el.