Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

200 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. hogy a sértett a kir. ügyésznek ezen intézkedésében megnyugodott, a törvényszék a jelen esetben nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy a hatáskör kérdésében határozzon. A hatásköri összeütközést bejelentő fél abban a tényben, hogy a kir. járásbíróság az ügyben tárgyalást tartott^ hivatkozással a Bp. 22. §-ára, a birói hatáskör megállapítását látja. Ámde a Bp. 22. §-ára való hivatkozás téves. Ezen §. szerint ugyanis a nagyobb hatáskörű bíróság a kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó ügyet tárgyalás után már nem engedheti át az egyébként illetékes hatóságnak, hanem az utóbbi ügyben, melynek elintézésére való jogosultsága nagyobb hatásköréből folyik, eljárni tartozik. A jelen ügyben azonban ez az eset nem forog fenn, mert a kir. járásbíróság tárgyalást tartott ugyan, de azt jelentvén ki, hogy az ügy a törvényszék, tehát nagyobb hatáskörű bíróság elé tartozik, ebből az okból tagadta meg az ügynek saját hatáskörében való elintézését; erre az esetre pedig a Bp. 22. §-a nem alkalmazható. Ezek szerint a közigazgatási hatóság érdemleges határozatával a kir. ügyésznek a birói hatáskör megállapítását megtagadó, e részben tehát a közigazgatási hatóság álláspontjával megegyező határozata áll szemben; a kir. ügyész határozata azonban az 1907. évi LXI. tc. határozmányai szerint eldöntendő hatáskörű összeütközést nem idézhet elő, mert a kir. ügyészség az 1871. évi XXXIII. tc. által az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeinek az ezen törvényben meghatározott ügyekben való képviseletére rendelt hatóság, de nem bíróság; mint azt a hatásköri bíróság már többrendű határozatában kimondotta. Ezekhez képest a jelen ügyben az 1907. évi LXI. tc. 7. §-ának 5. pontjában meghatározott, akár pedig annak bármely más pontja alá vonható hatásköri összeütközés nem forogván fenn: ki kellett mondani, hogy a bejelentett ügyben hatásköri összeütközés esete nem merült fel.