Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 201 99. Törvényhatósági úton levágott és a fák alatt összehalmozott galyak eltulajdonítása sem nem útrendőri, sem nem mezőrendőri kihágás, hanem a Btk. 333. §-ába ütköző és a Bn. 48. §-a szerint minősülő lopás vétsége, mihez képest elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1911. nov. 20. Hb. 64, sz. I. A csendó'rségi jelentés szerint B. Gy. útkaparó németécskai lakos panaszt tett, hogy 1911. évi február hó 13-án a felügyeletére bízott Nagy" becskerek és Románécska közötti törvényhatósági útvonalon legalyazott fák alól az ott levő fagalyakat két ismeretlen cigánynő el akarta vinni ; ő felszólította őket, hogy hagyják ott, mire azok cigánynyelven kiabálni kezdtek; ekkor három ismeretlen cigányférfi, közülök az egyik vasvülával, neki szaladtak és román nyelven agyonveréssel fenyegették; ez okból ő a község felé futásnak eredt, a cigányok pedig azt kiabálták, hogy «majd találkoznak és agyon fogják verni». A fagalyak értékét meg nem jelölte. A csendőrség a tetteseket D. T., D. M., D. Z. J., továbbá D. T.-né szül. D. J. és D. F. (14 éves) személyében kinyomozta. A nagybecskereki kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a vád képviseletét nem vette át. A kir. járásbíróság 1911. évi február hó 19-én 1911. B. 104/1. sz. a. hozott végzésével D. T., D. M. és D. Z. J. ellen a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás miatt a tárgyalást kitűzte, ellenben a lopás vétsége miatt feljelentett D. J. és D. F. ellen az%eljárás megindítását megtagadta és a fennforogni látszó mezőrendőrí kihágás elbírálása végett a feljelentés másolatát a nagybecskereki városi rendőrkapitányhoz áttette, mert terheltek ama cselekménye, hogy a törvényhatósági útról a legalyazott fagalyakat elvitték, a mezőrendőrí kihágás tényálladékát meríti ki. A járásbíróság azután 1911. február 28-án 1911. B. 104/4. sz« alatt hozott ítéletével D. T., D. M. és D. Z. J. cigányokat a közcsend elleni kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentette és ez az Ítélet jogerőre emelkedett. Nagybecskerek város rendőrkapitánya 1911. évi április hó 6-án 1401911. kih. sz. a. hozott végzésével a feljelentést a nagybecskereki járás főszolgabírájához tette át, mert a Rbsz. 4. §. 1. pontja értelmében az ügy elbírálására ő illetékes. A főszolgabíró 1911. évi április hó 21-én 161/1911. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert a vádbeli cselekmény sem útrendőri sem mezőrendőri kihágást nem képez. Az 1894 : XII. tc.