Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 193 I. A kékkői uradalom intézője, M. L. a balassagyarmati járás főszolgabírójához beadott panaszában előadta, hogy az uradalomhoz tartozó prespusztai rétet, mely a Kürtösi erdőipar részvénytársaság iparvasútja mentén terül el, a nevezett részvénytársaság alkalmazottjai lovagló útnak használják és az iparvágány és patak között elterülő rétet a föld reászórásával használhatatlanná tették. A feljelentéshez csatolt becslési jegyzőkönyv szerint a réten a lovak 100 kor. kárt okoztak. Panaszos a részvénytársaság megbüntetésén felül kérte az iparvágány mindkét oldalának korlátok felállításával való elkülönítését, továbbá a patak partján elterülő rét megtakarításának elrendelését. A tiszti ügyész a vád képviseletét nem vette át, mert a sértett panaszára üldözendő mezőrendőri kihágás forog fenn. A balassagyarmati járás jőszolgabirója 1911. évi március hó 11-én 97/1911. kih. sz. a. hozott végzésével a feljelentést a Rbsz. 55. §-a alapján a balassagyarmati kir. járásbírósághoz áttenni rendelte, mert a Btk. 421. §-ába ütköző ingatlan vagyonrongálás vétségének ismérvei forognak fennAz ügyészségi megbízott a vád képviseletét nem vette át és a kir. járásbíróság 1911. évi március hó 20-án 1911. B. 165. sz. a. hozott végzésével az eljárás megindítását megtagadta és elrendelte, hogy a végzés jogerőre emelkedése után a feljelentés az 1894 : XII. tc. 94. §-ának h) pontjába ütköző kihágás elbírálása végett a Bp. 527. §-ának 2. bekezdése értelmében a főszolgabíróhoz áttétessék, mert eltekintve attól, hogy a feljelentés jogi személy ellen irányul s nem nevezi meg azt a természeti személyt, aki a feljelentésben foglalt cselekményt elkövette s aki ellen a büntető eljárás folyamatba volna teendő, a Btk. 421. §-ába ütköző idegen vagyonrongálás vétségének tényálladékát a szándékosság hiánya következtében ki nem meríti, mert továbbá egyéb, a Btk.-be ütköző cselekmény sem állapítható meg. A kir. járásbíróság a megokolásban azt is kimondotta, hogy fennmarad a károsultnak a polgári bíróság előtt érvényesíthető káitérítési igénye. A főszolgabíró az iratokat a kir. járásbíróságnak visszaküldötte, mert a réten való lovaglás feltételezi a szándékosságot és mert az 1894 : XII. tc. 94. §-ának h) pontja szerint csak a szekerezés és marhahajtás büntethető ez pedig a feljelentésben nem állíttatik és mert hatásköri összeütközés merülvén fel, az 1907 : LXI. tc. értelmében a kir járásbíróság — mint utoljára eljárt hatóság — köteles a hatásköri bírósághoz az iratokat felterjeszteni. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1911. J. 904/2. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés nem merült fel. III. A fentebb előadott tényállás szerint a panasz Térfi : Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. IV. 13