Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

76 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. tokhoz csatolt írásbeli okirat tartalmából kitetszően az a gazdasági munkaszerződés, amelyből kifolyólag panaszos a panaszlott irányában magánjogi igényt érvényesíteni kiván, nem az 1898: II. tc. 8. §-ában előírt alakiságok betartásával létesült; már pedig az idézett törvény 73. §-ában az a rendelkezés foglaltatik, i ogy az azon törvényben előírt alakszerűségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdés elbírálására a rendes bíróságok illetékesek. 38. Községi előljáró (községi biró) illetményének a község ellen érvényesítése közigazgatási útra tartozik. 1911 ápr. 24. Hb. 16. sz. I. H. Gy. volt községi biró Várdomb község képviselőtestületénél azt a kérelmet terjesztette elő, bogy az 1890. és 1891., valamint az 1894— 1896. évekből még hátralékos fizetését adja ki. A hátralék oka szerinte az, hogy a községi szervezeti szabályrendelet 60. §-ának A. pontjában a birói fizetés 30 frtban volt megállapítva és azt valaki téntával 15 frtra helyesbítette, de ez a változtatás községi és törvényhatósági intézkedés mellőzésével történt és így nem is törvényes. O azonban csak az évi 15 frtot vette fel és így még 75 frt, azaz 150 kor. illeti meg. Várdomb község képviselőtestülete 1909 december 19-én 46/1909. sz. a. hozott határozatával a kérelmet elutasította. H. Gy. ezután kérelmével Tolna vármegye központi járás főszolgabírójához fordult, a tévedésre hivatkozott és kérte, hogy a főszolgabíró a képviselőtestület határozatának megsemmisítésével a községet a hátralékos 150 korona kiadására kötelezze. A főszolgabíró 1910 január 24-én 478/1910. sz. a. kelt rendeletével utasította Várdomb község elöljáróságát, hogy értesítse H. Gy.-öt, hogy hátralékos birói fizetésének kiszolgáltatását el nem rendelhette és hogy keresetével forduljon az illetékes kir. bírósághoz. H. Gy. ezután Várdomb község ellen intézett keresetét a szekszárdi kir. járásbírósághoz adta be. Ebben azonban már csak az 1894—1896. évekre követelt összesen 90 kor. fizetést kérte megítélni. A kir. járásbíróság 1910 december 14-én 1910. Sp. I. 784/2. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert az 1886: XXII. tc. 64. és 65. §-ának, illetve az 1896. évi XXVI. tc. II. fejezetének egybevetett értelme szerint a községi alkalma-