Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

iS HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. ság elé tartozván, a jelen ügyben való eljárásra az 1907: LXI. tc. 7. §-ának 1. pontja alá eső hatásköri összeütközés elintézéséül a közigazgatási hatóság hatáskörét kellett megállapítani. IO. Nincs helye a hatásköri bíróság döntésének, ha a hatáskör kérdése nem a törvényben szembeállított hatóságok, hanem egyfelől szolgabíró és alispán, másfelől pedig posta- és távirdaigazgatóság, mint feljelentő fél között vitás. (1901. márc. 29. 1910. Hb. ioo. sz.) I. F. Z. gyógyszerészgyakornok, aknaszlatinai lakos feljelentette a kassai posta- és távirdaigazgatóságnál L. E. aknaszlatinai postamesternőt, mert egy ízben, mikor a testvére, a községi jegyző megbízásából a hivatalos levelek átvétele végett jelentkezett, azzal utasította el, hogy ('majd elviszi a szolga, menjen innen, paraszt;» és amikor átvette a szolgától a leveleket, kitűnt, hogy négy darab idegen levél is volt közte; továbbá azért jelentette fel, mert egy más alkalommal a postamesternő tévesen adta fel a leveleket és amikor erre őt figyelmeztette, durván elutasította és ismét parasztnak mondta, majd a jegyzőségnél beadott írásbeli feljelentésben léhűtő, aljas, utca csavargónak nevezte és amikor emiatt a kir. törvényszékhez, mint büntető bírósághoz címzett feljelentést fel akarta adni, ugyanazon sértő kijelentéseket használva, elutasította. A posta- és távirdaigazgatóság felhívására L. E. postamesternő nyilatkozatot adott, melyben hivatkozott arra, hogy panaszosnak durva és tűrhetetlen magaviselete miatt a csendó'rséghez, a főszolgabíróhoz és alispánhoz is fordult és kérte, hogy oltalmazzák meg őt nemcsak a hivatalban szóval, hanem éjszaka az ablakának verésével és feszegetéssel is elkövetett inzultusok ellenében. A posta- és távirdaigazgatóság az iratokat a máramarosszigeti járás főszolgabírójához tette át, hogy az J87Q:XL. tc. 46. §-ában érintett és fennforgó kihágást bírálja el és torolja meg. Egyidejűleg értesítette a főszolgabírót, hogy F. Z. panaszának a postai kezelésre vonatkozó része beigazolást nem nyert és, hogy a postahivatalt azon helytelen eljárásáért, hogy a szóbeli sérelmeket felháborodásában írásbeli sértegetéssel viszonozta, szigorú figyelmeztetésben részesítette. A főszolgabíró 1910. évi június hó 4-én 2720 1910. kih. sz. a. kelt átiratával az iratokat azzal küldte vissza a posta- és távirdaigazgatóságnak, hogy az ügy nem tartozik a szolgabírói hivatal hatáskörébe, mert