Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)
230 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Temes vármegye közigazgatási bizottsága 1908. évi február hó 12-én 342, 908. sz. a. hozott véghatározatával, minthogy K. I. időközben meghalt, a főszolgabíró Ítéletének feloldása mellett a kihágási eljárást megszüntette. Egyben az iratokat oly felhívással adta ki a főszolgabírónak, hogy a hernyóirtás körül felmerült 400 K költségnek ki által leendő megtérítése kérdésében az 1894 : XII. tc. 102. §-a alapján uj elsőfokú határozatot hozzon. A iőszolgabiró 1908. évi július hó 29-én 826. kih. sz. a. hozott véghatározatával a néhai K. I. lippai lakos mezőrendőri kihágási ügyéből kifolyólag felmerült 400 K hernyóirtási költség viselésére a nevezett örököseit kötelezte és egyben Lippa községet ezen összeg iránti igényével birói útra átasította. A megokolás szerint a költség járulékos természeténél fogva a kihágási eljárás megszüntetése következtében közigazgatási úton nem érvényesíthető. Temes vármegye alispánja 1908. évi szeptember hó n-én 26112/908. sz. a. hozott véghatározatával, a főszolgabíró határozatának azt a részét, melyben Lippa községet követelésével birói útra utasította, indokainál fogva helybenhagyta; mig ellenben a határozatnak a marasztalásra vonatkozó részét feloldotta, mert azt, hogy az örökösöket a követelésbe vett címen mily összeg fogja terhelni, minthogy a kihágási eljárás során megszüntető határozat hozatott, a kir. járásbíróság lesz hivatva megállapítani és mert a követelésbe vett összeg mennyiségileg a kihágási eljárás megszüntetése következtében jogerősen megállapítható nem volt. Lippa község ezután a lippai kir. járásbíróságnál sommás pert indított néhai K. I. örökösei ellen. Keresetében előadta, hogy néhai K. I. volt lippai lakosnak mintegy 7 hold kiterjedésű szilvásán egyfelől a lippai járási főszolgabíró 306/906. kih. sz. rendelete, másfelől az 1894 : XII. tc 52- §-ának rendelkezése alapján 1906. április 7., 9. és 10. napján a hernyózást hivatalból teljesítette. E munkálattal 400 K költség merült fel, amelyet a tulajdonos K. I. tartozott volna visszatéríteni, egyfelől az 1894: XII. tc. 52. §-nak utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésénél fogva, másfelől pedig azon elvnél fogva, hogy ezt a gazdasági munkát helyette és javára teljesítvén, részére hasznos befektetést tett és Ő ezzel a 400 K-val, ha azt meg nem térítené, jogtalanul gazdagodott volna. Ép azért az elhaltnak örökösei 200 K-t meg is térítettek, ellenben a hátr. 200 K-t és a 400 K-nak a kifizetés napjától járó 5°,o kamatait nem fizették meg; miért is Temes megye közigazgatási bizottságának 26112/908. sz. jogerős határozata alapján néhai K. I.-nak örököseit a 200 K és járulékainak egyetemlegesen a hagyaték erejéig leendő fizetésére kötelezni kérte. A kir. járásbíróság 1910. évi február hó 28-án 1909. Sp. I. 433/8. sz. a. marasztaló ítéletet hozott.