Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

64 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. •-öl területet vesztett el, ennélfogva négyszögölét i koronával számítva, 557 K kár megtérítése iránt kénytelen pert indítani. A tárgyalás során pótlólag előadta, hogy ő a kiigazítási kérelmet soha alá nem írta, az ő birtokából elvett teriilet azelőtt dülőutat nem képezett. Alperes pedig O. I. mérnököt szavatosként perbe vonta, aki a védelmet elvállalta, utóbb pedig bejelentette, bogy szavatosságot nem vállal, mert közhivatalnoki működéséért polgári úton felelősséggel nem tartozik. A makói kir. járásbirósá ; 1909. évi március hó 26-án 1908. Sp. EL I57 30. sz. a. hozott ítéletével alpereseket arra kötelezte, hogy felperesnek 367 K tőkét, ennek 1908 február 20-tól járó 5%-os kamatát és perköltséget egyetemleg fizessenek meg. Ezt meghaladó keresetével pedig felperest elutasította. A megokolás szerint felperes az egyezséget alá nem írta, továbbá a jogerős közigazgatási határozat csupán az eljárás technikai részének véglegezését jelenti, de nem egyúttal azt is. hogy valaki amiatt anyagi kárt szenvedjen és azt senkitől se követelhesse. Az utak kiigazítása a köz érdekében történt, az az egyesek jogsérelmével nem járhat. Alperes kártérítési kötelezettsége annyival inkább fennáll, minthogy az egyezség szerint a kiigazításnak az 1781. évi térkép szerint kellett történnie, ennek ellenére az alperes város hivatalos közege nem aszerint eszközölte azt. A szavatost azért kellett marasztalni, mert az elvállalt szavatosságról le nem mondhat. Alperesek felebbezése következtében az ügy a szegedi kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság elé került |és alperes hatásköri kifogást tett.] Makó város közönsége alperes képviseletében pedig a polgármester 1909. évi november hó 21-én a hatásköri biróságnál az 1907 : LXI. t.-c. 25. §-a alapján bejelentette, hogy ügyében a m. kir. földmívelésügyi miniszter és a szegedi kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság közt az 1907: LXI. t.-c. 7. §. 4. pontjában körülírt hatásköri összeütközés merült fel. Egyidejűleg előadta, hogy a felebbezési bíróság az i893:XTIII. t.-c. 27. §. 1. p. és utolsóelőtti bekezdésének az 1869:IV. t.-c. 1. ^-ának és az 1894:XII. t. c. 40. §-ának rendelkezésein alapuló pergátló körülményt mindeddig nem állapította meg, hanem a per érdemére tartozó bizonyítást rendelt el. Kérte, hogy a hatásköri bíróság a kir. törvényszéktől az ügyiratokat szerezze be és tárgyalás alapján mondja ki, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, mert a mezei közös dülőutak felügyeletére hivatott út-közigazgatási hatóság által végzett kiigazítási eljárás nem magánjogi cselekmény és a város ellen kártérítés megítélése iránt a rendes bíróság előtt peres eljárásnak nincs helye, módjában lévén a sérelmet szenvedő érdekelt félnek a kártalanítás