Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

304 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 159, Gazdasági cselédnek jogtalan elbocsátás alapján a felmondási időre járó bér iránti követelése nem kártérítési követelés és ezért összegre tekintet nélkül közigazgatási útra tartozik. 1909 nov. 22. Hb. 88. I. F. S. szilágyszegi lakos a szilágycsehi járás főszolgabírójához beadott panaszában előadta, hogy G. F. szilágyszegi lakos, bérlő, őt egy évre 1908. évi szeptember hó i-től 1909. évi szeptember hó i-ig gazdasági ispánnak szerződtette havi 20 K készpénzfizetés, továbbá havonként 4 véka buza; szabad lakás, failletmény és egy tehén és borjú tartása kikötése mellett. Panaszlott 1909. évi január hó i-én jogos ok és felmondás nélkül őt elbocsátva, panaszosnak az ez alapon a tárgyalás alkalmával leszállított kereseti kérelme arra irányult, hogy a panaszlott a 3 hónapi felmondási időre járó illetményének fejében 182 K 50 f megfizetésére köteleztessék. A főszolgabíró tárgyalás alapján 1999. évi jan. hó 15-én 50. kig. sz. a. hozott véghatározatával a panaszt az 1907 : XLV. tc. 63. §-a értelmében elutasította; egyidejűleg azonban az idézett tcikk 40. és 42. §-ai figyelembe vételével megállapította, hogy G. F., a F. S. gazdasági cseléddel szemben fennállott szolgálati szerződését a törvényes felmondási határidő figyelmen kívül hagyásával jogtalanul bontotta fel. Az indokolás szerint a panaszt azért utasította el, mert az idézett tcikk 63. §-a értelmében az egyenként 100 K-t meghaladó kártérítés iránt indított elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A szolgálati viszonyt illetőleg pedig azért határozott úgy, hogy G. F. részéről a szerződés felbontása jogtalan volt, meri panaszos az érvényesnek elismert szóbeli szerződés szerint 1908, évi szeptember hó 30-án lépett egy évre szolgálatba, s így a szolgálati idő 1909. évi szeptember hó 30-án járt volna le; a» 42. §-ban felsorolt esetek közül tehát egyik sem forog fenn s így panaszlott csak a szolgálati idő előtt két hónappal lett volna jogosított a 40. §. értelmében felmondani. F. S. ezután keresetét a szilágycsehi kir. járásbírósághoz adta be. Keresetéhez mellékelte a főszolgabíró határozatát, mely szerint ő gazdasági cseléd volt és hogy G. F. a szerződést jogtalanul bontotta fel. Kérte ez okból a felszámított 182 K-nak, mint kártérítési összegnek megítélését. A szilágycsehi kir. járásbíróság 1909. évi március hó 9-én 1909. Sp. 110/2. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és az eljárást megszüntette, mert az 1907. évi XLV. tc. 53. §-a értelmében a 100 K-t meghaladó kártérítési keresetek tartoznak birói útra; már pedig felperes keresete a felmondási időre járó bérkövetelés, amely a kártérítési kötelezettséggel nem azonos és így az idézett tc. 62. §-a értelmében a felmondási időre járó bérkövetelés meg vagy meg nem ítélése, ha a köve-