Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 299 kintetében létrejött egyezségről szóló jegyzőkönyyet bemutatta. Egyidejűleg bejelentette, hogy a törvényhatóság 184. kgy./n,8i3 ai. 1890. számú határozatával jóváhagyott községi szabályrendelet 20. § ának 7. pontját, melynek értelmében a fogyasztási adók után járó összes kezelési díj egyszer és mindenkorra egyenlő arányban a községi bírónak és jegyzőnek átengedtetett, észre nem vette. Tévedésének oka az, hogy állásának elfoglalásakor a fogyasztási adót a bérlők kezelték és így időről-időre a képviselőtestületi gyűlés tárgyalása alá bocsátotta a kezelési díj megállapítását. A község rendszerint a kezelési díj felét engedte az elöljáróságnak, felét pedig élvezte. Kijelentette továbbá a községi jegyző, hogy ő és az elnöklő községi biró is, a tévedésből elvont kezelési díjat a községtől nem követelheti, sőt mivel a jövedelem 1908. évre is a község javára előirányoztatott, azt az eddigi megállapodás szerint kérik megállapítani, kivéve a községi biró jutalékát, melyet — tekintettel nevezett szerény díjazására — még egyszer akkora összegben kért a jegyző megállapítani. Az elöljáróság megbízásából tehát a községi jegyző azt javasolta, hogy az évi 265 K 15 f-bó'l 1908. évre állapíttassák meg a községi bírónak 32 K, a községi pénztárosnak 30 K, a községi jegyzőnek 60 K, a segédjegyzőnek 16 K, a két községi szolgának 16 K, összesen 154 K; a községnek pedig 111 K 15 f. A község képviselőtestüteíi gi/űlése 32. szám alatt hozott határozatával az elöljáróság javaslatait egyhangúlag elfogadta és az eddigi szokáshoz híven, azt a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz «tudomásul vétel végett» felterjeszteni rendelte. Komárom vármegye törvényhatósági bizottsága 1908. évi május hó 25-én tartott rendes közgyűlésén 173. gy.,2941. sz. a. hozott határozatával Nagymegyer község képviselőtestületének határozatát jóvá nem hagyta és az egész fogyasztási adókezelési díjat a községi pénztár javára rendelte elszámolni. Egyidejűleg kimondotta, hogy a községnek a biz. közgyűlés 184. kgy./i 1,813. alisp. 1890. szám alatti határozatával jóváhagyott szervezési szabályrendelete 20. §-ának 7. pontját hatályon kívül helyezi, mert a megváltási összegből a kincstár által visszatérített kezelési jutalék a községi pénztárt illeti meg s oly esetben, amidőn a megváltási összeg egyezségileg biztosíttatik, és a községnek ebből a kezelési jutalékon kívül egyéb jövedelme nincs, a beszedés ezen módja a kezelőknek oly csekély munkatöbbletet okoz, amelyet minden külön díjazás nélkül a község érdekében elvégezni hivatalos kötelességük. A község képviselőtestülete felebbezett és reámutatott arra, hogy a 38,830/1904. sz. PM. rendelete szerint a fogyasztási adókezelési díj egészben vagy részben átengedhető a községi elöljáróságnak és hogy az 1886: XXII. tc. ai. £-ban körvonalozott autonóm jogkörénél fogva a község a törvény keretén belől a szabályrendeletét maga alkotja, azt maga módosíthatja és