Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 197 alperes őt a szolgálatból jogtalanul elbocsátotta- Ily esetre az idézett törvény 48. §-a azt rendeli, hogy a törvény 17. §-át kell megfelelően alkalmazni. Ezen szakasz szerint pedig a gazdát a büntetésen kívül arra kell kötelezni, hogy a cselédnek az egész szolgálati időre járó bérét s minden más járandóságának, így a lakásnak az értékét, valamint a felmerült költséget s egyéb kárt is fizesse meg. Ugyanezen törvény 62. §-a a hátralékos cselédbér iránti követelések elbírálását — az összegre való tekintet nélkül — a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja és csak a kárkövetelésekre nézve mondja ki azt a korlátozást, hogy azok a közigazgatási hatóságok előtt csak annyiban érvényesíthetők, amennyiben a 100 K-t meg nem haladják. A tényállásnak ezen törvényes rendelkezésekkel való egybevetéséből, főleg abból a körülményből, hogy felperes lényegileg gazdasági cseléd bért követel, következik, hogy a szóban forgó esetben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 103. A hatáskörre közömbös az, hogy a feljelentésben a kár nem becslés eredménye, hanem az 1879: XXXI. tc. 100. és 102. §-ai alapján követeltetik. 1909 máj. 17. Hb. 2t. I. A gyergyótölgyesi m. kir. járási erdőgondnokság B. D. és társait Csikvármegye kárára elkövetett legeltetési kihágásért a gyergyótölgyesi járás főszolgabirájánál feljelentette és 60 K-t meghaladó kártérítési igényt érvényesített. A főszolgabíró 68 908. sz. a. hozott határozatával a feljelentést hatáskör hiánya miatt elutasította, illetve a kir. bírósághoz áttenni határozta> mert az érvényesített kártérítési igény 60 K-át meghalad. A feljelentő erdőgondnokságnak felebbezése folytán a Csikvármegye közig, bizottsága 2141 908. sz. a. a főszolgabírónak határozatát helybenhagyta. A kir. járásbíróság 1908. B. 223/1. sz. a. végzésével a feljelentést illetékességből a gyergyótölgyesi szolgabírósághoz tette át, mert jelen esetben kár nincs is, s a feljelentés nyilván az 1879 :31 tc. 100. és 102. §-ainak érvényre emelését célozta.