Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

igo HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. rugó illetmény-károsodása megáilapíttassék, másfelől, hogy az 1885: XI. tc. 22. §-ának rendelkezése foganatba vétessék, vagyis a tényleges szolgálatba leendő visszahelyeztetése által évenkénti károsodása megszüntettessék. A PM. 1907. évi október hó 17-én 105,397. sz. a. kelt átiratában a panaszlónak a tényleges szolgálatra újból való alkalmaztatása kérdésében a bíróság hatásköre ellen kifogást tett, mert a bíróság panaszlónak régebbi panaszában 1905. évi szeptember hó iy-én 1809. sz. a. hozott ítéletében kimondotta, hogy panaszlónak ideiglenes nyugdíjazása törvényes volt. A m. kir. közigazgatási bíróság azonban 1907. évi november 5-én 555i/k. sz. alatt kelt végzésével az illetménykárosodás megállapítása iránt támasztott igény tekintetében hatáskörét megállapította és a további eljárást a miniszter részéről emelt hatásköri kifogás következtében felfüggesztette. Az indokolás szerint ebben az esetben részben illetménykérdésről, vagyis arról van szó, jogos igénye lehet a panaszlónak arra, hogy ideiglenes nyugdíjaztatásának épségben tartása által állítólag szenvedett illetmény-károsodása megáilapíttassék. A miniszter azonban a tényleges szolgálatra újból való alkalmaztatásra fektetvén á súlyt, a panasz elbírálását ez alapon kifogásolja, mivel sem az 1896. évi XXVI. tc. 83. §-a, sem egyéb törvényes intézkedés ily kérdésben a közigazgatási bíróság előtt érvényesíthető panaszjogot nem biztosít. A vitatott hatáskör vizsgálatánál a bíróság abból indult ki, hogy a miniszter által is idézett 1896. évi XXVI. tc. 83. §-a minden megszorítás nélkül panaszjogorvoslatot biztosít a minisztereknek és az állami számvevőszék elnökének azon intézkedései (határozatai) ellen, melyekkel az állami tisztviselőknek, altiszteknek és szolgáknak az 1893 : IV. tc. szerint járó illetményekre való igényéből eredő kérdések, valamint ezen igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelések felett az idézett törvény 16. §-a alapján döntenek. Ebből következik, hogy ezen igények elbírálásánál a bíróság hatáskörét nem az a körülmény dönti el, vájjon tényleges szolgálatban álló, vagy nyugdíjas, vagy esetleg elmozdított állami alkalmazott illetményéről van-e szó, mert a törvény ezen illetmény-követeléseket általában birói védelemben kívánta részesíteni. Megfelel ez az álláspont a bíróság eddigi eljárásának is, mely hasonló esetekben mindig hatáskörébe vonta azon kérdés elbírálását, joga van-e a nyugdíjas vagy elmozdított alkalmazottnak az általa igényelt illetményre vagy sem. A bíróság hatáskörének leszállítására nem szolgálhat az a körül-