Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. l89 összegének kérdésére vonatkozó kérelmet megtagadó 86,254 1904. sz. PM. határozat ellen a közigazgatási bíróságnál panaszt emelt és ezt azzal is indokolta, hogy az áthelyezésre szóló fegyelmi ítélet végrehajtandó lett volna és még abban az esetben.is, ha üresedés hiányában nyomban elhelyezhető nem volt, két hónapig tartó rendelkezési állapotba lett volna helyezendő. A m. kir. közigazgatási bíróság az ebben a panaszügyben 1905. évi szeptember 19-én tartott ülésében 1809/C. 1905. sz. a. hozott ítéletében a nyugdíj összege kérdésére vonatkozóan beadott panaszt elutasította és ítéletének indokolásában kiterjeszkedett arra a kérdésre is, hogy a panaszlónak nyugdíjaztatása törvényszerű volt-e és kimondta egyrészt azt, hogy ha a tisztviselő az ellene hozott fegyelmi ítélet végrehajtásaként megfelelő állomásra el nem helyezhető, a nyugdíjtörvény 20. §. d) pontja és sí. §-nak utolsó bekezdése értelmében az illetőnek ideiglenes nyugdíjazása törvényszerű. A panaszló esetében a miniszter átirata szerint megfelelő állomás üresedésben nem volt és a miniszter ezen kijelentésének felülvizsgálatába a bíróság nem bocsátkozhatott, mert az a kérdés, hogy valmely tisztviselővel mely állás tölthető be megfelelően, olyan igazgatási kérdés, amelyben csakis a kínevezésre hivatott hatóság dönthet. Kimondotta továbbá a bíróság, hogy a nyugdíjtörvény 31. §• szerint ideiglenes nyugdíjazásnak helye lehet, ha az illető tisztviselő azonnal el nem helyezhető; az 1897. évi 548. sz. rendelet pedig csak abban a tekintetben tartalmaz korlátozó rendelkezést, hogy el nem helyezhetés esetében a rendelkezési állapot legfeljebb két hónapig tarthat, ellenben nem biztosítja azt a jogot, hogy két hónapig kell tartania. Ebben az esetben pedig a két hónap a panaszlónak számítáea szerint is az 1904. évi I. tc. hatálybalépte előtt, tehát alkalmazhatását megelőzően telt el. Ugyanezen Ítéletében a m. kir. közigazgatási bíróság másik panaszának helyt adott és kimondotta, hogy a tévesen kiszámított és felvett nyugdíjösszeget visszatéríteni nem köteles, mert a miniszter rendelete alapján jóhiszeműen vette fel. B. F. később ideiglenes nyugdíjazásának megszüntetését és a tényleges szolgálat kötelékébe leendő visszavételét kérte, ezzel a kérésével azonban a PM. 1907. évi február hó 32-én 83,383. sz. a. hozott határozatával indokolás nélkül elutasította. Ezt a határozatot B. F. szintén panasz tárgyává tette és ez újabb panaszában azt vitatta, hogy a tényleges szolgálat kötelékébe az ideiglenes nyugdíjaztatása óta eltelt idő alatt már visszahelyezhető lett volna és ennélfogva azon az alapon, hogy a nyugalmazási állapotban illetményei tekintetében megkárosodik, kérte, hogy az évenként 2000 koronánál többre