Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 121 jogszabály, amely ily esetben az adó érvényesítését birói útra utalná. A felperes ugyan vitatta, hogy a község és alperes közt a fentiforgó esetben magánjogi természetű szerződéses jogviszony áll fenn és hogy ép ea okból, meg azért is, mert az adónak összege vitás, a kereseti igény érvényesítése birói útra tartozik. Ez az érvelés azonban téves. Az a körülmény ugyanis, hogy az adót a kincstár helyett a község szedi és pedig akár a fogyasztóval kötött egyesség alapján, akár a tényleges fogyasztás alapján, a fogyasztási adónak közjogi természetén mit sem változtat és csupán pénzügyi kezelési szempontból jöhet figyelembe, sőt az 1883 : XLIV. tc. sem tett az érvényesítés tekintetében különbséget, a kincstár által szedendő és megváltás útján a községek vagy városok által szedendő fogyasztási adó között. És minthogy a fentebb előrebocsátott elvnél fogva a közadók köriili kérdések tisztázása nem tartozik a kir. bíróság hatáskörébe, ennélfogva a polgári bíróságok az adónak sem fennállása, sem összege tekíntében nem bíráskodhatnak. A szekszárdi kir. törvényszék, mint felebbviteli biróság 1908. évi október hó 38-án 1908. E. 89. sz. a. hozott végzésével a járásbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyta és az ügyiratokat a hatásköri bírósághoz felterjeszteni rendelte. Ií. Az IM 1909. I. 132. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés esete nem merült fel. / III. A fentebb megállapított tényállás mellett hatásköri Összeütközés esete fenn nem forog. A m. kir. pénzügyminiszter ugyanis 103987/1908. sz. a. kelt határozatában hatáskörét le nem szállította s a Pincehely községe által a pincehelyi keresztény szövetkezet ellen folyamatba tett végrehajtási eljárást érdemi okokból nevezetesen azért helyezte hatályon kívül, mert a foganatosított vizsgálat során a község 1903., 1904. és 1905. évi fogyasztási adókezelését olyannyira szabályellenesnek találta, hogy annak alapján a követelt adóhátralék valóságát meg nem állapíthatta és mert a község adókövetelését hitelt érdemlöleg nem bizonyította. Minthogy ezek szerint a m. kir. pénzügyminiszter az ügy érdemében határozott és minthogy a pénzügyigazgatóság határozatának azt a rendelkezését, amely szerint a követelt húsfogyasztási adóhátralék behajtása, a közigazgatási végrehajtáson kivül a rendes biróság elé tereltetett, fenn nem tartotta;