Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 1908. évi július hó 5-én az alperesnek kerékpárján tett üzleti útjában a kerékpárról leesett és az orvosi bizonyítványban igazolt sérüléseket szenvedte. Minthogy a kerékpárról annak szerkezeti hibája miatt esett le és minthogy nyolc hétig munkaképtelen volt, ennélfogva kérte, hogy alperes a munkaképtelensége következtében elmaradt átlagos keresménye és gyógykezeltetésére fordított kiadásai fejében 736 kor. 07 f tőke és járulékainak megfizetésére köteleztessék. Alperes pergátló kifogást emelt, felperes pedig annak elutasítását kérte, mert alperesnek nem rendes fizetéses alkalmazottja, hanem minden egyes ügylet után díjazott ügynöke volt. A salgótarjáni kir. járásbíróság 1908. évi augusztus hó 7-én 1908. Sp. 544'2. sz. a. hozott végzésével a pergátló kifogásnak helyt adott és a pert megszüntette, mert mindazok, akik valamely kereskedőhöz, mint főnökhöz szolgálati viszonyban állanak és annak üzletében állandóan alkalmazva, kereskedelmi természetű tevékenységüket annak szolgálatában érvényesítik, kereskedősegédnek tekintendők és az ilyen viszonyból származó követelések elbírálása az 1884: XVII. ta^.ij6. §. rendelkezése szerint első sorban az iparhatóság hatáskörébe tartozik. Felperes ezután panaszával a füleki járás főszolgabírójához fordult. A főszolgabíró 1908. évi augusztus hó 13-án 772 r. sz. a. hozott határozatával felperes panaszát, mint az iparhatóság hatáskörébe nem tartozót elutasította, mert alperes a tárgyalás során beismerte, hogy felperes csak jutalék mellett alkalmazott ügynöke volt és a felsőbiróságok, a többi közt a kir. Curia mint semmitőszék 1878. évben kelt 1326. sz. határozatában kimondották, hogy a jutalék mellett alkalmazott ügynökök kereskedősegédeknek nem tekinthetők. II. Az IM. 1908. I. 1870/2. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság a rendes bíróság hatáskörét állapította meg; mert: a nem vitás tényállás szerint P. M. az általa, mint ügynök által közvetített ügyletek után részesült csak bizonyos díjazásban W. V.-tól, tehát a köztük volt viszonynál hiányzott P. M. részéről az a kötelezettség, hogy kereskedelmi tevékenységét tartozzék állandóan, kizárólag W. V. javára fordítani; e kötelezettség nélkül pedig a viszony szolgálati viszonnyá nem minősül, következésképpen P. M. ebben a vi-