Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

88 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. elbocsájtotta és neki csak hat hétre járó 200 korona fizetést adott meg. Minthogy a kereset előadása szerint az intézet valóságos vezetője volt és nemcsak három hónapi, hanem egy évi felmondási idő illeti, a felmondási időre szóló fizetés esetleg kártérítés gyanánt 1400 korona megfizetését követelte. Alperes a kereset ellen hatásköri kifogást adott be, melyben azt vitatta, hogy a kereset az iparhatóság hatáskörébe tartozik, mert felperes, mint egyszerű könyvvezető volt alkalmazásban. Felperes ezzel szemben tttalt a kir. Curia 637 1900. sz. határozatára. A csíkszeredai kir. törvényszék 1907. évi április hó 18-án 4008/1907. sz. alatt hozott végzésével a pert hatáskör hiányában megszüntette. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a felperes a KT. 57. §-a és az 1884: XVII. tc. 92. §-a értelmében kereskedősegéd, akinek a felmondási időre járó fizetés, felmondás nélkül való elbocsátás esetén kárpótlásul jár és így a kártérítés fogalma alá esik, az 1884 : XVII. tc. 92. §-a értelmében pedig a munkaviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkozó kérdések elbírálása elsősorban az iparhatóság hatáskörébe tartozik. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 1907. évi július 2-án 2361 1907. sz. végzésével a kir. törvényszék végzését helybenhagyta; a kir. Curia pedig 1908. évi március hó 12-én 1136 1907. számú végzésével a kir. ítélőtábla végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert felperes az alperes ellenkező állításával szemben mit sem hozott fel arra vonatkozóan, hogy ő az alperes részvénytársaságnál nem egyszerű könyvelői, hanem üzletvezetői minőségben volt alkalmazva. Felperes ezután panaszával az iparhatósághoz fordult. Csíkszereda város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság az 1908. évi május hó 25-én tartott tárgyalás után, melyre felperes meg nem jelent, 724/1908. k. i. sz. a. hozott véghatározatával a panaszost elutasította, mert a panasz elintézésére nem az iparhatóság, hanem a városban szervezett ipartestület békéltető bizottsága illetékes és mert panaszos meg nem jelenése következtében a panaszlott védekezését valónak kellett elfogadni. Panaszos a határozat ellen igazolással élt, annak azonban a tanács 1908. évi május hó 26-án 724. sz. a. hozott végzésével helyt nem adott. Panaszos ezután Csíkszereda város ipartestületi békéttető bizotlséigához fordult. A tárgyaláson alperes kifogást tett a békéltető bizottság illetékessége ellen, mert ennek hatásköre csak a képesítéshez kötött mesterséget űző iparosokra terjed ki. A békéltető bizottság 1908. évi szeptember hó 22-én 138. szám alatt hozott végzésével panászlott illetékességi kifogásának helyt adott, mert az 58829 1885. sz. Somogy vármegyéhez intézett földmivelés, ipar és keresk. miniszteri rendelet értelmében a kereskedők és ezek alkalmazottai között