Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)
84 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. való beszedésével a siklói község elöljáróságát bízta meg, amely elöljáróság panaszlottak ellen a végrehajtást foganatosította is. C. Gy. és társai ennek következtében kifogásokat adtak be és a végrehajtás megszüntetését kérték, mert az úrbéri rendezéskor a lelkészeknek egy telek (80 kis hold) hasíttatván ki, a lelkészek ezen felül más járandóságot nem követelhetnek. Az öt évnél régibb tartozások különben is elévültek, de ezek is jogosságuk tekintetében kifogásoltatván, érvényesítésük birói útra tartozik. Az eleki járás fó'szolgabirája 1907. évi május hó 2-án 1645—1655..szálait hozott véghatározataival a behajtás iránti eljárás mellőzésével a panaszos lelkészt a párbér iránti igényével a polgári birói útra utasította, hivatkozva a kir. Curia 30. sz. teljes ülési határozatára, mely szerint mindazon esetekben, amelyekben valamely egyháztag a párbér kötelezettség alapját el nem ismeri, s annak jogosultságát támadja meg, a párbérkötelezettség végleges eldöntésére csakis a polgári bíróságok hivatvák. C. J. gör. kel. lelkész ezután a kisjenői kir. járásbiróság előtt indított kereseteket C. Gy. helyesen M. és a határozat fejezetében megnevezett hét társa ellen. A kisjenői kir. járásbiróság a pereket egyesítette és tárgyalás alapján 1907. évi október hó 26-án 1907. Sp. 507/14. sz. alatt hozott ítéletével felperest keresetével elutasította, mert felperes saját előadása szerint, midőn állását püspöki intézkedésre elfoglalta, az egyházközség a párbérszedés jogát javadalmut fel nem ajánlotta s így ez a híveknek csak önkéntes adománya. Az aradi kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság 1908. évi január hó 24-én 1907. D. 631/3. sz. a. kelt végzésével a járásbiróság ítéletét feloldotta és a pert hatáskör hiányából megszüntette, indokolásában hivatkozva arra, hogy felperes módosított kereseti előadása szerint őt nem a község választotta, és a párbért részére fel nem ajánlotta, hanem azt a hívektől szokás alapján szedi; már pedig a kir. Curia 30. sz. teljes ülési polgári döntvénye értelmében a párbérügyek a bíróság hatáskörébe csak akkor tartoznak, ha a követelés alapját nem a parochialis kötelék, hanem valamely magánjogi jogcímre visszavezethető kötelezettség képezi. Az alperesek védekezésében felhozott körülmények, hogy t. i. a hivatkozott szokás nem létezik, hogy ők már nem tagjai a gör. kel. román egyháznak és hogy a követelés az adótörvények értelmében már elévült, mind közjogi és közigazgatási kérdések, magánjogi vonatkozás nélkül. II. A hatásköri bíróság a fennforgó ügyben az eljárást a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalta a következő okokból: \