Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)

AZ 1907 : LXI. TÖRVÉNYCIKK. 21 ság között felmerült pozitív összeütközési eseteket szabályozza, mert a közigazgatási bíróság és közigazgatási hatóság között felmerült pozitív összeütközési esetekre vonatkozó eljárás tekintetében, amint alább tüzetesen ki fogom fejteni, a közigazgatási bíróságról szóló 1896 : XXVI. t.-cikk rendelkezései érintetlenül maradnak. A 3. pont a közigazgatási hatóságról, a 4. pont pedig a közigazgatási bíróságról nem is rendelkezik. A 2. pont értelmében a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság vagy a közigazgatási hatóság között pozitív hatásköri összeütközés esete akkor merül fel, ha e hatóságok ugyanazt az ügyet jogerősen hatáskörükhöz tartozónak nyilvánították. E pont alapján a hatásköri összeütközést a két hatóságnak olyan jogerős határozata idézi elő, amely kizárólag a hatáskör kérdésére szorítkozik. Ezzel szemben a 3. és 4. pont azokról a pozitív hatásköri összeütközési esetekről szól, amelyeket a hatóságok érdemi határozata idéz elő. Minthogy ugyanis megtörténik, hogy a hatóság a hatáskör kérdésében külön nem hoz határozatot, mert lehet, hogy a felek hatásköri kifogást nem tesznek, a hatóság pedig a hatáskör hiányát hivatalból nem észleli, figyelmét ez elkerüli; minthogy az is lehetséges, hogy az eljárási szabályok szerint a hatóság abban az esetben, ha az ügyet hatáskörébe tartozónak tekinti, nem is köteles a hatáskör kérdésében határozni, hanem mindjárt az ügy érdemébe bocsátkozhatik (ami pl. a közigazgatási eljárásban a rendes eset): ezért szükséges rendelkezni azokról az esetekről is amelyekben a hatóság nem határoz külön a hatáskör kérdésében, hanem azzal nyilvánítja az ügyet hatáskörébe tartozónak, hogy az ügy érdemében határoz (eljár vagy intézkedik). De szükséges ezekről az esetekről gondoskodni annál fogva is, mert a sommás eljárásban a bírósági hatáskört megállapító határozat ellen külön felebbvitelnek nincsen helye (i893:XVIII. t.-c. 28. §. második bek.), a felebbezési eljárásban pedig hatásköri kifogás alapján a felebbezés érdemének tárgyalása meg nem tagadható (1893: XVIII. t.-e. 153. §. második bek.). A hatáskört megállapító határozat ellen tehát a sommás eljárásban csak az érdemi határozat elleni jogorvoslat keretében lehet orvoslást keresni, úgy hogy ilyen esetben a hatásköri kérdést eldöntő határozat az ügy érdemében hozott határozattal együtt emelkedik jogerőre. A j. pont értelmében pozitív hatásköri összeütközés esete merül fel akkor, ha a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság ugyanannak az ügynek érdemében határozott. És pedig ez az összeütközés már felmerül akkor is, ha a rendes bíróságnak érdemi határozata még nem jogerős. Ha az összeütközést csak a hatáskör kérdésére szorítkozó határozat provokálja, akkor e határozat jogerejének megkivánása sem a hatóságoknak, sem a feleknek hátrányukra nem válik, mert a hatásköri kérdésekre szo-