Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

84 — Szerzői jog — nem tekinthető tudományos dolgozatnak, hanem a szokásos időszerű hírlapi közleménynek általános fogalmi körébe tartozik (XV. 90.). A Szjt. 9. §-ának 2. pontja mindennemű hírlapi cikknek átvétele esetében kötelezővé teszi a forrásnak megnevezését (XV. 90.). A törvény a forrás megnevezését a forrásként szereplő hírlap érdekében s nem az abban megnevezett szerző érdekében követeli (XV. 90.). A szerző tehát nem léphet fel amiatt, hogy a forrás megnevezése nem történt meg, illetve utólagosan történt (XV. 90.). A forrás megnevezésének a cikk közlésével egyidejűleg kell megtörténnie. Nem megfelelő a megjelölés, ha a folyóiratban előzetesen teszik közzé, hogy a megjelölt szaklapban már megjelent cikket a jövőben közölni fogják. Az ilyen előzetes híradás melletti közlést, ha a forrás megnevezése a közlés alkalmával elmarad a Szjt. 5. §-ában meghatározott szerzői jogbitorlásnak kell tekinteni (XVI. 549.). Az utólagos helyesbítő közlemény a forrás megjelölésének elmulasztása esetén csak kárcsökkentő tényezőként vehető figyelembe (XVI. 549.). A folyóirat felelős szerkesztője és kiadója ügyelni tartozik arra, hogy a lapjában megjelenő cikkek közzététele mások jogainak sérelme nélkül történjék. Ha ezt a kötelezettségét a felelős szerkesztő és kiadó elmulasztja, gondatlanságot követ el és kártérítéssel tartozik (XVI. 549.). Valamely folyóirat számára írt cikkre vonatkozóan a többszörösítés kizárólagos jogának átruházása ellenkező megállapodás hiányában csak a közzététel megtörténtéig ad a többszörösítésre mindenki mást — így magát a szerzőt is kizáró — jogot. A közzététellel ugyanis a folyóiratra ruházott többszörösítés joga kimerül s a szerző írói műve (kisebb dolgozata) a K. T. 517. §-ának értelmében a mű szerzőjének szabad rendelkezése alá kerül. A műnek ezt követően történő s a Szjt. 5. §-ába ütköző közlése az ő szerzői jogát sérti meg s nem egyben ama folyóirat kiadójának szerzői jogát is, ahol a cikk előzetesen megjelent (XVI. 532.). A Szjt. 57. §-ának értelmében szerzői jogbitorlást követ el és a törvény 18. §-ának megfelelő kártérítéssel tartozik az is, aki a szerzői beleegyezés nélkül annak zeneművét gondatlanságból adja, vagy adatja elő. A jóhiszeműség kérdésének tehát nincsen ügydöntő jelentősége. A gondatlanságot is megállapította a Kúria, amikor a hajókirándulást rendező egyesület, ahelyett hogy alaposabban tájékozódott volna a zenéltetés jogának feltételeiről, megelégedett a karmester azon kijelentésével, hogy a zené-