Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Tévedés. Megtévesztés — 59 a végrendelettel szemben fellépő felet terheli, mert az állandó bírói gyakorlat csupán a kötelesrészre jogosult olyan ivadék javára állapít meg e részben vélelmet, aki a végrendelkezés után született, illetve fogadtatott örökbe vagy kinek létezéséről az örökhagyó a végrendelkezés alkalmával nem tudott. Ha tehát az örökhagyó az őt gondozó és ápoló inasának nagyobb összeget hagyományozott, ennek a végrendeleti juttatásnak azon a címen való megtámadásánál, hogy az inas tizenhárom darab perzsaszőnyeget és egy rádiókészüléket jogtalanul elvont a hagyatékból, a megtámadó feleknek bizonyítania kell azt is, hogy az örökhagyó nem rendelkezett volna az inas javára, ha az állított magatartásáról tudomással bír (XIV. 90.). Nem lehet szó a végrendeletnek tévedés címén való megtámadásáról akkor, ha a végintézkedés indoka nyilvánvalóan téves ugyan, de az örökhagyó tudott arról, hogy a végrendelkezés megokolásaként tett kijelentés a valósággal ellenkezik. Ha tehát a végrendelkező azzal az indokolással hagyta ingatlanait, termését és a felszerelést a fiúgyermekeknek, hogy azok dolgoztak a vagyonban és azzal az indokkal mellőzte a lányoknak e vagyonból való részeltetését, mert azok gorombaságukkal megbántották, nincs helye a végrendelet hatálytalanításának azon az alapon, hogy ezek az indokok a valósággal nyilvánvalóan ellenkeznek, ha az örökhagyó tudott arról, hogy a felhozott indokai nem felelnek meg a valóságnak (XV. 214.). A bírói joggyakorlatban általánosan érvényesülő jogelv, hogy a jogban váló tévedés hátrányos következményeit a jogban járatlan fél terhére nem lehet mereven alkalmazni abban az esetben, amidőn a szerződő felek a szerződés elkészítésénél ügyvéd közreműködését veszik igénybe és a szerződő feleknek vagy azok egyikének jogi tévedését az okozza, hogy a felek által igénybe veit ügyvéd nekik a szükséges jogi útbaigazítást meg nem adta vagy éppen téves tájékoztatást adott. Ha tehát a peres fél a perenkívüli egyesség alapján keresetét azért szállította le 3000 pengőre, mert abban a hitben volt, hogy a keresetben érvényesített igénynek a peren kívüli egyességben elismertet meghaladó részét per nélkül is meg fogja kapni s perbeli jogi képviselője sem világosította fel őt arról, hogy a kereset leszállítása joglemondást jelent, ez a keresetleszállítás nem szolgálhat akadályául annak, hogy ezt a követelésrészt is érvényesíthesse (XVI. 229.). A nyugdíjintézeti alapszabályok jogi rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó tévedést a Kúria nem ténybeli, hanem jogi tévedésnek minősítette (XV. 184.).