Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

58 — Tévedés. Megtévesztés — Aki annak tudatában kötött osztályegyezséget, hogy az egyez­ség alapjául szolgáló végrendelet esetleg megtámadható volt, utóbb nem kérheti az osztályegyezség hatálytalanítását azon a címen, hogy az osztályegyezség megkötésekor még nem vol­tak bizonyítékai az örökhagyó végrendelkezési képtelenségére (XV. 847.). Érvénytelenítette a Kúria tévedés címén a szigetelőanyag előállítására vonatkozó találmány kizárólagos gyártására kötött átruházási szerződést, amikor az átruházó elhallgatta, hogy ennek az eljárásnak a gyártására korábban már másnak is adott enge­délyt (XIV. 405.). Bár az 1934. évi április hó 7-én kelt román konverziós tör­vény 7. §-a szerint az adósok által a korábbi törvények hatálya alatt beadott szanálási nyilatkozatok véglegeseknek tekintendők, többé ki nem egészíthetők és semmilyen irányban nem módosít­hatók, kivéve a törvény folytán szükségessé vált kiszámítási módozatokat, ez a törvényes rendelkezés nem lehet akadálya annak, hogy az alperesek a magánjog általános szabályai sze­rint a tartozások összegének meghatározásánál fennforgott téve­désüket vitathassák és ebből az okból a korábbi fizetéseket a meg­határozott félévi törlesztésekre beszámíthassák (XVI. 176.). Anyagi jogszabályaink értelmében a végrendeleti intézke­dést meg lehet támadni, ha az örökhagyót az intézkedésre vala­mely meghiúsult várakozás indította, amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó az intézkedést különben nem tette volna meg. Ily megtámadásnak azonban csak akkor van helye, ha a meg­támadott végintézkedésnek egyedüli és kizárólagos oka a meg­hiúsult várakozás volt. Ha tehát az volt megállapítható, hogy az örökhagyó feleség férjének egy idegen nővel folytatott szerelmi viszonya dacára férjére kívánta hagyni vagyonát, végrendelete nem érvényteleníthető azon a címen, hogy a férj ezt a szerelmi viszonyt tovább is folytatta (XIV. 562.). Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat értelmében a vég­rendeletet sikerrel lehet ugyan megtámadni, ha az örökhagyót a végintézkedésre olyan lényeges feltevés indította, amely utóbb nem következett be, vagy éppen az ellenkezője következett be (P. H. T. 285. sz.), a bírói gyakorlatban kialakult ezt a jogszabályt azonban csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha olyan tény­körülmény tekintetében bizonyul tévesnek az örökhagyó fel­tevése vagy áll be annak az ellenkezője, amelynek az eset körül­ményeiből és ezek mellett esetleg az általános élettapasztalatból megállapíthatóan döntő befolyása lehetett az örökhagyó akarat­elhatározására abban a tekintetben, hogy a vagyonáról a halála esetére másképpen rendelkezzék. A bizonyítás minden irányban

Next

/
Thumbnails
Contents