Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Tévedés. Megtévesztés — 57 csolatos más lényeges körülmények felől való tájékozatlansága nem azonos jelentőségű a tévedéssel vagy a megtévesztéssel. Az a fél, aki szerződést szándékozik kötni, a saját ügyeinek intézésében minden embertől megkívánható gondosságnál fogva tartozik az ügylet megkötése előtt a szükséges tájékozódást minden lényeges körülmény tekintetében megszerezni és ha ezt elmulasztja, noha módjában lett volna kellően tájékozódni, az ebből származó hátrányokat magának kell viselnie, azokat az ellenérdekű félre át nem háríthatja (XIV. 288.). A haszonbérleti szerződést kötő félnek is a közönséges gondosság mellett saját érdekében kötelessége meggyőződést szerezni mindazokról a körülményekről, amelyek az ingatlan termőképessége és a gazdasági felszerelések használhatósága tekintetében őt tájékoztathatják. Ennek elmulasztása esetén az ügyletnek a már említett okból való semmis voltát sikerrel csak akkor vitathatná, ha bizonyította volna azt, hogy őt a kiemelt körülmények tekintetében a felperes csalárdul megtévesztette (XV. 127.). Ennek megfelelően elutasította a Kúria a megtévesztésre alapított keresetet, amikor az okozta a megtévesztést, hogy a tévedő fél nem fejtette ki azt a közönséges gondosságot, amely a saját hivatásában eljáró szakavatott egyéntől átlagos szakismeretek mellett elvárható volt (XIV. 566.). Elutasította a Kúria a haszonbérleti szerződés megkötésénél felmerült megtévesztésre alapított keresetet akkor is, amikor a szerződést kötő fél gazdasági szakember volt, amikor azokat a körülményeket, amelyek tekintetében megtévesztését vitatta, még külön szakértőjével is előzetesen megvizsgáltatta s amikor a szerződés megkötését hosszabb időn át tartott ismételt tárgyalások előzték meg, amikor tehát a szerződést kötő félnek módjában állott volna a kérdéses körülményekről meggyőződést szerezni (XV. 127.). Nem adott helyt a Kúria az örökölt ingatlan eladói által az adásvételi szerződés érvénytelenítése iránt tévedés címén indított annak a keresetnek sem, amely arra volt alapítva, hogy az eladók az eladott ingatlan kiterjedését és valódi értékét nem ismerték (XIV. 288.). A takarékpénztár is kell, hogy ismerje annak a nyugdíjintézetnek alapszabályait, ahol alkalmazottait biztosítja. Ezért nem állapított meg tévedést a Kúria, amikor a takarékpénztár méltányosságból abban a hitben hagyta meg állásában szabálytalanságokat elkövető alkalmazottját, hogy az két esztendő múlva már meg fogja szerezni nyugdíjjogosultságát, holott mint később kiderült, ehhez a nyugdíjszabályzat valódi értelme szerint hosszú időre lett volna szükség (XV. 184.).