Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

56 — Tévedés. Megtévesztés — indultak ki, hogy az egyik szerződő fél nőtlen fog maradni (XIV. 617.) és hatálytalanította a Kúria a jász-kún házastársak között kötött ajándékozási ügyletet, amelyben a feleség az életközösség alatt szerzett s a házastársak közös tulajdonául bekebelezett, őt illető fele részt férjére ruházta át abban a téves feltevésben, hogy bár a házasságból gyermekek származtak, a kérdéses ingatlanjutalékot különben a feleség korábbi elhalálozása esetén a feleség oldalági rokonai örökölnék (XV. 226.). Az örökbe fogadási szerződésnél az ügyleti akaratelhatározás szabad, kényszer és tévedéstől mentes, hibátlan megnyilvánulásának a közönséges forgalmi ügyleteknél fokozottabb jelentősége van, amely az e részben fennálló jogszabályoknak az ügylet jogi és erkölcsi természetéhez akalmazkodó szigorúbb alkalmazását teszi szükségessé. Az örökbe fogadott ugyanis az örökbe fogadási szerződésnél fogva az örökbe fogadó törvényes gyermekének a jogállásába és az örökbe fogadó családi kötelékébe lép. Kétségtelen, hogy eme szoros jogi és erkölcsi kötelék létesítésénél az örökbe fogadó akaratelhatározása szempontjából döntő jelentősége van azoknak a személyi körülményeknek és egyéni tulajdonságoknak, amelyeknek szem előtt tartásával az örökbe fogadó az örökbe fogadásra kiválasztott egyént a gyermek szerepének a betöltésére alkalmasnak tartja. Ebből pedig önként folyik, hogy olyan esetben, ha az örökbe fogadó értelmileg és testileg még teljesen fejletlenkorú gyermeket fogad örökbe és ezért az örökbe fogadási szerződés megkötésénél a fent említett szempontoknak megfelelő tájékozódás kizártnak mutatkozik, az örökbe fogadandó gyermek személyes tulajdonságait illetőleg más következtetésre alapot nyújtó körülmények hiányában úgy az örökbefogadó, mint az örökbe adó szülők részéről legalább is annak a követelménynek szerződéses feltételként való szem előtt tartását kell feltételezni, hogy az örökbe fogadandó gyermek olyan hibában ne szenvedjen, amelynek ismeretében az örökbe fogadó az általános tapasztalat és életfelfogás szerint a gyermeket a szóban forgó családi kapcsolat létesítésére alkalmatlannak találta volna (XIV. 520.). Az elmegyengeség mindenesetre olyan szellemi fogyatékosság, amely a most kifejtett nézőpont alá esik. Az tehát, ha annak fennforgása az örökbe fogadó részéről az örökbe fogadási szerződés megkötése alkalmával a rendes gondosság kifejtése mellett felismerhető nem volt, megfelelő alapot nyújt arra, hogy az örökbe fogadó az ügyletet tévedés címén megtámadhassa. (XIV. 520.). Az ügyletkötő félnek a szerződés tárgya vagy az azzal kap-