Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Kényszer — 58 7. Kényszer Az állandó bírói gyakorlat értelmében kényszer fennforgásáról, a fizikai erőszakkal való kényszerítés esetén kívül csak akkor lehet szó, ha az ügyletet kötő fél, vagy az ő tudtával és hozzájárulásával harmadik személy részéről olyan jogellenes fenyegetés használtatott, amely alkalmas arra, hogy a fenyegetett másik félben alapos félelmet keltsen az iránt, hogy amenynyiben a kívánt jogügyletet meg nem köti, a kilátáába helyezett joghátrány valóban bekövetkezik (XV. 441., C. III. 4792/1940.). A fenyegetésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy alapos félelmet ébresszen az ügyletkötő félben az iránt, hogy a fenyegetésben kilátásba helyezett joghátrány utólag be is fog következni. Az a fenyegetés, hogy az ügyletkötő fél le fog utazni a tanukhoz s azok a másik fél bontóperében úgy fognak vallani, hogy egy fillér tartásdíjat sem fog kapni, nem tekintetett ilyen lelki kényszer előidézésére alkalmas fenyegetésnek akkor, amikor a kérdéses tanuk előéletében, vagy erkölcsi színvonalában nem voltak olyan jelenségek, amely mellett fel lehetetett volna tételezni, hogy azok hajlandók lesznek hamis vallomást tenni; a hamis tanúvallomás elkövetésére való készség ugyanis ilyen adatok nélkül a Kúria álláspontja szerint nem feltételezhető (C. III. 893/1940.). Megállapította a Kúria a lelki kényszert, mikor a férj csak úgy volt hajlandó feleségül venni a tőle teherbeesett nőt, ha az a saját családjától megvenni szándékolt ingatlan felerészét reá iratja; bár az adott esetben a férfi nem fenyegette a nőt, mégis, miután ő idézte elő a nő terhes állapotát, a fenti magatartását a Kúria az illetéktelen befolyásolás keretébe tartozónak minősítette (XIV. 793.). Egymagában abból a körülményből, hogy a haszonbérleti szerződés megújítására a haszonbérbeadók csak az esetben voltak hajlandók, ha a haszonbérlők a régi bérleti szerződésből eredő mindennemű kártérítési, visszatérítési, vagy egyéb igényükről lemondanak, nem lehet a haszonbérbeadóknak az ilyen szerződés megkötése alkalmával fennálló kényszerhelyzetére, vagy fenyegetett voltára következtetést vonni, mert a haszonbérlőknek ilyen körülmények mellett is módjukban volt szabad elhatározásra jutni arra nézve, hogy vitás igényüket fenntartsák-e, vagy az arról való lemondás ellenében a bérlet meghosszabbításában rejlő előnyt válasszák (XV. 229.). A fenyegetésnek jogellenesnek kell lennie, hogy arra az ügylet megtámadásánál hivatkozni lehessen (XV. 545.). Valamely jog érvényesítésének kilátásba helyezése nem