Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

52 — Uzsorás és kizsákmányoló ügylet — figyelembe kell venni más lényeges körülményeket is. így figyelembe kell venni az öröklési jogról ellenérték fejében történt lemondásnál azt, hogy a felperes a kötelesrészére már az atyja, az alperes életében kielégítést kapott és ezzel az ő kielégítése függetlenné vált a vagyon esetleges későbbi apadásának vagy akár elfogyásának az esélyeitől, amelyeknek a kockázatát egyébként a felperesnek viselnie kellett volna. Ugyancsak abból, hogy a felperes az alperes életében kapott kielégítést, következik az is, hogy az ő terhére számításba kell venni a kapott vagyoni juttatás tőkeértékén felül annak az időközi hasznait (kamatát) is az örökség megnyíltáig még hátralevő időre, amelynek a tartama bizonytalan (XIII. 897.). Ingatlanoknak valamely befektetés fedezetéül tulajdonul történt átruházása csak zálogjogot ad és nem jelent többet, mint hogy a hitelező a fennálló követelése erejéig kielégítést szerezhet a zálogtárgyból. Az ilyen ingatlanátruházásnak nevezett ügylet tehát nem támadható meg azon a címen, hogy az ingatlan értéke aránytalanul nagyobb a vele biztosított tartozás összegénél (XIII. 955.). Az aránytalan nyereség megállapításánál a műszaki és gazdasági alapon kiszámított becsáron alapuló szakértői véleményt elméleti jelentőségűnek tekintette a Kúria, amely a gyakorlatban teljes összegében nem okvetlenül érvényesül s ezért az ingat-, lan értékének megállapításánál a szakvéleménynél nagyobb súllyal bíró — a tanúvallomásokban és egyéb bizonyítékokban lefektetett — valóságos forgalmi adatokat vette irányadónak (C. V. 80/1942.). Az 1932:VI. tc. 9. §-a szerint a kizsákmányoló ügylet folytán sérelmet szenvedő fél az ügylet semmisségétől függő jogait nem érvényesítheti attól számított egy év elteltével, hogy a szerződésben vállalt kötelezettséget mind a két fél teljesítette (XV. 419., C. I. 3791/1940.). Az örökségről ellenszolgáltatás fejében történt lemondást tartalmazó ügylet a lemondás aláírásával és az ellenérték kifizetésével megy teljesedésbe, ettől számított egy év elteltével tehát az ügylet az 1932:VI. tc. alapján nem támadható meg (XV. 419.). Ez az egyévi határidő a törvény életbelépte előtt keletkezett ügyleteknél a bírói gyakorlat szerint a törvény életbeléptével: 1932 június 15-én kezdődik (C. II. 3117/1939).) A felhívott törvényszakaszban megállapított határidőt, mint jogvesztő határidőt, hivatalból kell figyelembe venni (C. I. 3791 1940.).