Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Uzsorás ás kizsákmányoló ügylet — 51 Az 1932:VI. tc. 9. §-ában is kifejezésre jutó magánjogi szabály szerint, mint kizsákmányoló ügylet semmis egyebek között az olyan szerződés, amellyel valaki másnak tapasztalatlanságát kihasználva, a maga vagy harmadik személy javára a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt, vagy feltűnően aránytalan nyereséget köt ki, vagy szerez. Ennek a jogszabálynak az alkalmazása körében a fél tapasztalatlansága alatt — a közönséges szóhasználatnak is megfelelően — nem a félnek az éppen szóban lévő szerződés tárgyára, vagy az azzal kapcsolatos körülményekre vonatkozó tájékozatlanságát, hanem a hasonló szerződések értelmének helyes felfogásához és azok jelentőségének megítéléséhez általában szükséges élettapasztalat hiányát, vagy fogyatékos voltát kell érteni. Eszerint a helyes értelmezés szerint tehát a tapasztalatlanság a félnek olyan, többé-kevésbé állandó jellegű személyi tulajdonsága, amely őt nemcsak egy meghatározott ügylet tekintetében, hanem a hasonló fajú, vagy tárgyú jogügyletek egész körére kihatóan alkalmatlanná teszi arra, hogy a saját érdekeit az ügyletkötésnél kellően megóvhassa <XIV. 390.). Így a nagy szegénységben élő örökösök által az örökségnek áron alul történt elidegenítését a Kúria kizsákmányolás címén nem érvénytelenítette, amikor az örökösök csak arra ajánlottak bizonyítást, hogy ők a reájuk szállott és eladott ingatlanok értékét nem ismerték, ellenben nem is állították, hogy tapasztalatlanságuk általában kiterjedt az ingatlanok értékelésére (XIV. 390.). Nem állapította meg a Kúria annak a telektulajdonosnak a tapasztalatlanságát sem, aki telkének beépítésére kötött szerződést s bár ügyvédje figyelmeztette rá, hogy építkezési kérdésekben szakembertől kell tanácsot kérnie, e figyelmeztetés dacára szakember véleményének kikérése nélkül szerződött a vállalkozóval (XIV. 223.). A kizsákmányoló ügylet fogalmi meghatározásában szereplő könnyelműség alatt általában a könnyelmű meggondolatlan életmódra való szubjektív hajlamosságot kell érteni (C. III. 893— 1940.). A vagyoni károsodás egymagában a fent részletezett előfeltételek valamelyikének fennforgása nélkül nem valósítja meg a kizsákmányoló ügylet fogalmát (XIV. 535. C. III. 893/1940.). Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az alperes vagy más jutott-e a megállapodás alapján a felperes megkárosításával ingyenes előnyhöz, vagy aránytalan nyereséghez, nem egyedül & kölcsönös juttatások számszerű értéke az irányadó, hanem