Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— A jogügyletek általában — 33 sóg beálltának harmadik feltételét, amely szerint a kezes akkor is felel, ha a mandátum a tartozás teljes kiegyenlítése előtt nem csak a fó'adós személyében rejlő okból, hanem bármely más okból szűnne meg (C. V. 4722/1940.). Valamely szerződési megállapodás értelmezésére elsősorban a szerződést létesítő felek a hivatottak. Abban a vitás kérdésben tehát, hogy a felek a szerződéskötés alkalmával mit értettek személyes adó és mit azon tárgyi adók alatt, melyek a szerződés szerint a bérlemény tárgyait terhelik, a felek erre utaló tényei és magatartása az irányadó. Az a körülmény egymagában, hogy a tételes pénzügyi jogszabályok szerint a kereseti adó is a tárgyi (hozadéki) adók közé tartozik, még nem zárja ki azt a feltevést, hogy a szerződő felek — főként a haszonbérbeadó — a haszonbérjövedelem után kivetendő általános kereseti adót a személyes adók közé érthették (XV. 343.). A szénbányának abból a magatartásából, hogy a vele üzleti összeköttetésben álló szénkereskedőket évenként értesítette azokról a feltételekről, amelyek mellett a következő fűtési idényben részükre szenet szállítani hajlandó volt, következik az, hogy a szénbánya ügyleti szándéka csupán egy-egy fűtési évadra szóló szállítási kötelezettség vállalására irányult, a szállítási kötelezettség megújításának a következő évadra történt elmaradásából tehát a kereskedő kárigényt nem származtathat (XVI. 643.). Az a megállapodás, hogy az adósok kölcsön-tartozásukat az ingatlanaik szőlőtermése felerészének értékesítéséből befolyó vételárból törlesztik, helyes értelmezés mellett az adósok részéről nem jelent olyan zárt fajú dolog adására irányuló kötelemvállalást, hogy a hitelező a teljesítést kizáróan a szerződésben megjelölt szőlőföldön előállított termésből követelheti jogszerűen és hogy az adósok is csak ennek szolgáltatásával tehetnek a kötelemnek eleget. Az ügyleti felek érdeke ugyanis ebben az esetben nem valamely meghatározott eredetű szőlő és bor szolgáltatásához, hanem a pénztartozás kiegyenlítéséhez fűződött, tehát céljuk sem lehetett az, hogy a pénztartozás kizáróan a szerződésben megjelölt eredetű szőlő és bor szolgáltatása útján egyenlíttessék ki, hanem csak az, hogy a kiegyenlítés egyáltalán megtörténjék. Ha pedig az ügyleti feleknek ezek alapján értelmezett akarata szerint nem lehet kizárólagos jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a teljesítés tárgyául az alperesek szőlőföldjén termelt szőlőt, illetve bort jelölték meg, akkor csak egyszerűen helyettesíthető dologra irányuló követeléssel állunk szemben, tehát a per elbírálásánál nincs jelentősége annak, hogy a keresettel követelt ingók megvannak-e jelenleg az alperesek birtokában, vagy nincsenek (XIV. 36.). o Boda—íVincenti: Magánjogi Döntvénytár.