Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

32 — A jogügyletek általában — szerzésére s ennek a kölcsönnek a megszerzése nem sikerült, ami azt eredményezte, hogy a vevő a vételárat nem tudta kifizetni, nem tudta az ingatlant saját nevére Íratni, nem tudta a vételár további részét az ingatlan részleges továbbeladásával fedezni, elesett a védettség kedvezményétől, sőt ma már a tulajdonjog bekebelezése is lehetetlenné vált részére a zsidótörvény tiltó rendelkezése miatt (XIV. 1014.). Ha az okirat értelme kétségtelen, akkor az írásbeli szerződésen alapuló jogok elbírálásánál az okirat tartalma az irányadó. Pl. ha a kölcsönnyújtási szerződésben a hitelező arra vállalt kötelezettséget, hogy „mai értékű peng őben" 75.000 pengő hitelt fog meghatározott időpontig nyújtani s kikötötték, hogy „ha az összeg értékében a kifizetésig, illetve az egyes törlesztések teljesítéséig csökkenés állana be, úgy a fizetendő összeg a fizetéskor fennálló csökkenés mértékének megfelelően emelendő" — az adós nem követelheti a kölcsön összegének a fenti mértéken túlmenő felemelését azon a címen, hogy a hitelnyújtás célja az adós részére alapított vitézi telek élő és holt felszerelésének beszerzése volt és hogy ezeknek a felszerelési tárgyaknak az értéke nagyobb mértékben emelkedett, mint amilyen értékcsökkenés a pénznél bekövetkezett (XVI. 6.). Ha az okirat szövege kételyt enged a benne foglalt kötelezettségek tekintetében, azt az értelmezést kell elfogadni, amely az élet közönséges felfogása szerint a viszonyoknak megfelel (C. V. 4722/1940.). A vitás értelem megállapításánál, nem annyira a szerződés szószerinti értelme, mint inkább az ügyleti felek akarata és a szerződés belső tartalma az irányadó (XVI. 630.). A jogügyletet nem a felek jogi minősítésének, hanem a felek által kötött megállapodás tartalmának megfelelően kell elbírálni. A követelés biztosítására történt tulajdonátruházás tehát a szerződés ellenkező jogi rendelkezése dacára is nem tulajdonjogot, hanem csak zálogjogot ad (XIII. 955.). Ha az ügyletről felvett okiratot jogtudó egyén — pl. az egyik fél ügyvédje — szerkesztette, fel kell tenni, hogy a felek jogait és kötelezettségeit nem befolyásoló, felesleges és csupán zavar keltésére alkalmas határozmányok nem kerültek a szövegbe, ezt tehát ennek a szabálynak megfelelően kell értelmezni. így, ha az ügyvéd által készített kezességvállalási okiratban az volt, hogy a kezességvállalás arra az esetre történik, ha „a főadós képviselői mandátumáról idő előtt lemondana, vagy nevezett mandátuma saját személyétől függő okból a mandátum lejárta előtt, illetve a tartozás teljes kiegyenlítése előtt megszűnne", az utolsó mellékmondatba foglalt kikötés, mint időhatározás felesleges volna, azt tehát akként kell értelmezni, mint a kezesi kötelezett-