Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Általános határozatok — 21 elvállalt munka teljesítésére képtelenné vált. A szolgálatnak — az alkalmazott személyében rejlő e hiba miatt — rendes felmondás útján történt megszüntetését akkor, amikor ez az ok a munkaadót rögtöni hatályú elbocsátásra is feljogosította, a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges 10 évi várakozási idő utolsó évében sem lehet méltánylást érdemlő komoly ok nélkül történtnek tekinteni és így a felmondási joggal való visszaélésnek minősíteni (C. II. 830/1941.). Az 1938 :XV. tc.-ben foglalt zsidótörvénynek a zsidók elbocsátására vonatkozó intézkedései önmagukban még nem indokolhatják a nyugdíjjogosultság elérése előtti felmondást (XIV. 333., 943., XV. 339.). Az 1938:XV. tc. 2. §-a és a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 4300—1938. M. E. sz. rendelet 18. §-a ugyanis a zsidónak tekintendő személyzet arányos leépítésére 1943. évi június hó 30. napjáig terjedő, tehát olyan hosszabb, (mintegy 5 évi) határidőt engedélyezett, mely alatt a törvény indokolásaként — az eredmény elérése a nemzetgazdaságra és magángazdaságra egyaránt káros zökkenő lehetősége nélkül bizonyossággal várható. A munkaadó vállalatnak azt az eljárását tehát, hogy az arányosítás érdekében a felperes szolgálati viszonyát annak küszöbön álló jogszerzésére tekintet nélkül és így megkárosításával szüntette meg, igazoltnak csak akkor lehet elfogadni, ha a szükséges létszámapasztás másként, mint nyugdíjigényük közvetlen megnyílása előtt álló alkalmazottak elbocsátásával a felmondás időpontjában keresztülvihető nem volt. Viszont, ha a munkaadó üzemében több olyan, az 1938.-XV. tc. értelmében zsidónak tekintendő tisztviselő maradt vissza, akinek rövidebb szolgálata, munkaköre és személyi körülményei az elbocsátást a nyugdíjigény sérelme és a munkamenet megzavarása nélkül a szociális szempontok megóvásával lehetővé tették, akkor a Kúria a nyugdíj megszerzése előtt álló tisztviselőnek a zsidótörvény címén történt elbocsátását joggal való visszaélésnek tekinti (XIV. 333., XV. 339.). Nem állapított meg a Kúria a felmondási joggal való visszaélést azzal a munkaadó vállalatot beolvasztó vállalattal szemben, amely mint közüzem az 1939:IV. tc. 5. §-ának (1) bekezdése szerint zsidót nem fogadhatott szolgálatába, s emiatt a beolvadó vállalat zsidó tisztviselőinek felmondott. Ez esetben ugyanis a Kúria megállapítása szerint a felmondás nem sértett semmiféle szerzett jogot, csak azt akadályozta meg, hogy ezek az alkalmazottak a beolvadó vállalatra is érvényes életbelépésre váró új szolgálati szabályzat alapján több jogot szerezzenek, mint ami joguk eddig volt (XVI. 140.).