Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

18 — Általános határozatok — érvénytelenségére alapított s az ingatlanokra irányuló keresetével szemben arra, hogy ők a tulajdonjogot a végrendeleti örököstől 24 esztendeje fennálló telekkönyvi állapotban bízva szerezték meg, ha ezek a vevők a rosszhiszemű tulajdonszerzővel esnek azonos elbírálás alá, mert ebben az esetben a jogelődjük tulajdonszerzése ellen felhozható minden kifogás érvényesíthető velük szemben is (XIV. 811.). Jogszabály, hogy a jogok gyakorlásánál a jóhiszeműségnek és a méltányosságnak kell érvényesülnie, ennélfogva az, akit valamely jog megillet, pusztán ez által nem tekinthető jogának olyan módon való gyakorlására feljogosítottnak, hogy ezzel a kötelezettnek a kikényszerített jog gyakorlása útján elérhető előnnyel arányban nem álló károsodását idézze elő. A jognak ilyen módon való gyakorlása ugyanis a joggal való visszaélés tekintete alá esik, amely bírói jogvédelemben nem részesíthető és amellyel a kötelezett félnek okozott kárért a jogával visszaélő fél felelősséggel tartozik (C. IV. 5803/1939.). A jogosított felet az ilyen kártérítési kötelezettség alól nem mentesíti az a tény, hogy jogát bírói határozat alapján gyakorolja, mert a bírói határozatnak minden jogos érdek nélkül kizárólag a kötelezett fél megkárosítása céljából kieszközlése ugyancsak a joggal való visszaélésnek minősül. Az a végrehajtató tehát, aki a gyógyszertár jövedelmére vezetett zárlat fenntartásához a zárgondnoki jelentésekből ismert annak a ténynek ellenére is ragaszkodik, hogy a gyógyszertár üzemének jövedelméből a saját követelésének a törlesztésére mi sem jut, sőt a jövedelem a zárlati költségeket sem fedezi és így a zárlat fenntartásával jogi érdek nélkül már eddig is jelentékeny többletköltséget okoz, — joggal való visszaélést követ el és kártérítéssel tartozik (C. IV. 5803/1939.). Megállapította a Kúria a joggal való visszaélést az árverés kíméletlen sürgetésével okozott s az 1931:VIII. tc. céljával ellentétben álló károsítás esetében is, amikor az árverést sürgető hitelező a saját követelésének érvényesítése végett nem is tarthatott volna árverést s aki mint szavatos más hitelező követelését használta fel az árverés kíméletlen kisürgetésére (C V 5739/1938.). Más esetben megállapította a Kúria, hogy az árverési joggal való visszaélés csak akkor forogna fenn, ha az árvereztető nem annak a célnak a szolgálatában tette volna meg a törvény által megengedett lépéseket, amelynek megvalósítására ezeket a jogalkotó szánta, vagyis főtörekvése nem követelése behajtására, hanem arra irányult volna, hogy a felperesnek, a kikényszerített jog gyakorlása útján elérhető előnnyel arányban nem álló me<*-