Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Általános határozat-ok — 19 károsítása idéztessék elő. Ezek szerint nem tekintette a joggal való visszaélésnek a hitelező pénzintézet azon eljárását, hogy a nem egészen 2000 pengőt kitevő hátralékos annuitás behajtása végett elárvereztette az adósnak 38 hold nagyságú szántóföldjét s 400 pengő részfizetés felajánlása dacára megtagadta a halasztás megadását. Ez a részletfizetés ugyanis az egynegyed részét sem tette ki az árverés útján behajtani célzott annuitásnak, azt a lehetőséget pedig, hogy az ingatlan elárverezését a Te. 82. §-a értelmében birtokrészletenként eszközöljék, az adósnak állott volna módjában kihasználni s ha ezt nem tette, mulasztásának következményeit nem háríthatja át a hitelezőre (XV. 806.). Nem minősítette joggal való visszaélésnek a Kúria a végrehajtatónak azt a magatartását, hogy az árverésen — amelyen a végrehajtást szenvedő is jelen volt —, nem gyakorolta a Vht. 172. §-ában biztosított kijelölési jogát s ennek következtében az árverésre került ingatlanok közül a nagyobbikat árverezték el, holott, mint utólag kiderült, a kisebbik ingatlan is fedezte volna a követelést. A Vht. 172. §-a ugyanis elsősorban a végrehajtást szenvedőnek adja meg a kijelölés jogát, s ha ő ezt a jogot nem gyakorolja, nem panaszkodhatik, hogy a végrehajtató e jog gyakorlásának saját részéről történt elmulasztásával visszaélést követett el, különösen, ha a végrehajtató nem tudhatta, hogy az előnyös költségek — köztük a köztartozások — mennyit tesznek ki s így nem tudhatta, hogy az árverésnek előre még bizonytalan eredménye az előnyös tételeken felül biztosítani fogja-e az ő követelésének kiegyenlítését (XVI. 398.). Joggal való visszaélésről csak akkor lehet szó, ha a jogosított fél a törvény, vagy szerződés szerint megillető jogát oly módon gyakorolja, hogy a jog érvényesítésének ez a módja saját jogos érdekeinek megóvására nem szükséges, hanem arra szolgál, hogy a vele szemben kötelezettségben álló felet, vagy harmadik személyeket eljárásával indokolatlanul bosszantson, ezek jogait meghiúsítsa, vagy őket hátrányosabb helyzetbe hozza (XV. 435.). Ebből következik, hogy a joggal való visszaélés fogalmi körébe nem vonható, ha az eladó a vételi ügylet teljesítését a megkötött szerződés értelmében követeli és nem fogadja el a kezesnek azt az ajánlatát, hogy az eladott árut a vevő cég helyett egy másik, a kezes által kijelölt külföldi cégnek adja át, aki a vételár kifizetésére hajlandó volt s ezzel a kezest kötelezettsége alól felszabadította volna. Az eladó jogosan követelhette, hogy a vevő a szerződés értelmében teljesítsen s a kezes is a szerződés értelmében álljon helyt kötelezettségéért (XV. 435.). 2'