Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— A közszerzemény tárgya és kiszámítása — 217 2. A közszerzemény tárgya és kiszámítása Az anyagi jogszabály szerint a szerzeményi közösség alatt és annak megszűnésekor a házastársak vagyonához tartozó vagyontárgyakról az a vélelem, hogy azok a közszerzeményi vagyonhoz tartoznak (XVI. 29.). Közszerzeménynek a házassági életközösség megszűnése időpontjában meglévő vagyonállagnak csak az a része tekintendő, amely a házasságba hozott különvagyonok kiadása, illetve azoknak és a közös terheknek a levonása után fennmarad (XIIL 821.). Nincsen közszerzemény abban az esetben, ha a házasság alatt szerzett vagyon értéke kisebb a hiányzó különvagyonnak, vagy különvagyonoknak a szerzeményi vagyonból fedezendő értékénél. Ilyenkor tehát közszerzeménynek, mint a házasság tartama alatti „szerzés" eredményeként bekövetkezett vagyongyarapodásnak hiányában nem érvényesülhet a házassági vagyonjognak egyébként fennálló az a szabálya, hogy a házasság megszűnésekor a közszerzeményt rendszerint természetben kell megosztani a volt házastársak, illetve jogutódaik között (XV. 469.). Bűncselekmény, mint a jóerkölcsökbe ütköző tény, vagyonszerzés alapja nem lehet, tehát az ilyen módon szerzett vagyon megosztása bírói úton nem követelhető. A lopásból eredő vagyon felerészére a férj által közszerzemény címén támasztott igényt a Kúria elutasította (XIV. 879.). A házastársak által a házassági együttélés alatt visszterhesen szerzett, de még a házassági életközösség tartama alatt elköltött vagyon a közszerzeményi követelés elbírálásánál számításon kívül marad (XIIL 1027., XIV. 780.). A különvagyon jövedelme, amely a házasság alatt befolyt, de el is fogyott, a közszerzemény megállapításánál figyelmen kívül marad (XIIL 1027.). A különvagyonhoz tartozott értékpapíroknak a házasság tartama alatt történt eladásából befolyt vagy elszámolt pénzen akár nyomban, akár később megvett más értékpapírokat a házasság tartama alatt történt visszterhes szerzés okából szerzeményi vagyonnak kell tekinteni, mert a „res succedit in locum rei", vagyis az úgynevezett „surrogatio" elve csak csere esetében irányadó (XV. 469., 508.). A különvagyonhoz tartozó értékpapírok eladása esetén tehát az azokért befolyt vételárat kell különvagyonnak tekinteni akkor is, ha azon újabb értékpapírokat vásároltak s akkor is, ha ezek az újabb értékpapírok ma is megvannak. Lényegtelen, hogy ezeknek az új papíroknak az értéke