Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

200 — A házasság felbontása — Elvileg a bíróság a keresetet a kereseti jog létezésének vizsgálata nélkül is elutasíthatja, ha valamely jogszüntető alperesi kifogást helytállónak talál. A Pp. 642. §-a értelmében a Ht. 80. § a) pontjára alapított bontóperben a kereseti jog létezésének megállapítása nélkül is elbírálható az ügy, ha a felperes kereseti jogát megszüntető valamely kifogás, vagy a házasság fenntartása céljából hivatalból vizsgálandó megszüntető tény megállapítható, így pl. a,Ht. 81. § 1. bekezdésének, a Ht. 82. és 83. §-ainak esetében (C. III. 3134/1939.). A házassági per a Pp. 387. § első bekezdése és 642. §-a értelmében végítélettel döntendő el abban az esetben is, ha a házasfelek valamelyike által a házassági per kimenetelétől függő vagyoni kereset a Pp. 690. §-a értelmében elkülönített további eljárásra tartatott fenn. Ilyen esetben helytelen tehát a meghozott ítéletet elkülönített végítéletnek megjelölni (C. III. 4906— 1940.). A Pp. 676. §-ának 1. bekezdése a házassági bontóperekre vonatkozóan akként rendelkezik, „ha az ítélet jogerőre emelkedése előtt a házasfelek valamelyike meghal, a per érdemben nem folytatható és a hozott határozat érdemben hatályát veszti." Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy mintán a fél halálával a pernek alapjául és tárgyául szolgáló egész jogviszony megszűnik, a fölött sehol és semmiféle vonatkozásban, tehát a Pp. 676. §-a értelmében hozott ítélet indokaiban sem lehet az ügy érdemét érintő megállapításokat tenni, így különösen és főképen a vétkesség kérdésében nem. Éppen ezért a perköltségben való marasztalás nem jelenti annak prejudiciális megállapítását, hogy a perköltségben marasztalt fél vétkes és a per érdemi befejezése esetében pervesztes lett volna. Ennek megfelelően a Pp. 676. §-ának az a rendelkezése, hogy a bíróság a perköltség felett a per körülményei szerint határoz, sem jelenti azt, hogy eme határozat hozatalánál a perveszteség vagy pernyertesség szempontjai az irányadók, hanem ez a rendelkezés azt fejezi ki, hogy ilyen esetben a Pp. 425. és további §-ai a bírót a perköltség viselésének kérdésében való határozat hozatalára korlátozzák (XIV. 26.). A fél halála után a perköltség felől határozó ítélet indokolásának az a megállapítása tehát, hogy a perre az alperes szolgáltatott okot, nem olyan határozat jellegével bíró megállapítás, amely az alperes érdekeire sérelmes volna és jogot adna neki arra, hogy az ítéletet jogorvoslattal támadja meg (XIV. 26.). A Pp. 426. §-a szerint, ha mindegyik fél részben nyertes, részben vesztes, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő. Ha a bontóperbeli felperes az elsőbíróság előtt elállott keresetétől, az alperes pedig az ő viszontkeresete folytán tovább folyó perben